A karacsonyi elöadasra keszülünk a templomban. Minden ülöhely foglalt, a templom csurig megtöltve.
En is bent vagyok a templomban, de amolyan külsö megfigyelökent. Gyermek enemet keresem a teremben es meg is talalom rögtön. Tejfelszöke, egyenesre vagott bilifrizuramat es a jol ismert selymes, kek ruhamat azonnal kiszurom. Vidaman nevetgelek, ugralok es tancolok. Meleg erzessel tölt el ez a latvany. Mintha csak büszke nagymamakent csodalnam kis unokamat.
Testvereim (Petra, Zsanett) pontosan abban a külsöben jelennek meg, ahogyan a fenykepekröl emlekszem roluk, amiken en a kek ruhamat viselem.
A Bibiliabol olvasunk fel reszleteket, a felolvasast Zsani kezdi meg. Magunk közt versenyzünk, ki olvas fel a legszebben, persze erröl a "jatekrol" masok nem tudnak.
A felolvasasban en következnek, amikor eszbe kapok, otthon hagytam a papiromat. Hittantanarnönk, a dorogi reformatus egyhaz lelkeszenek felesege, ezt latvan hatraküldi hozzam a templomban ülökkel az ö sajat peldanyat (neki mindig van egy masolat a szövegböl, hogy ha elakadunk, segiteni tudjon).
Petra megelöz es belekezd helyettem a szövegbe. Nagyon figyel, hogy helyesen olvasson, eppen ezert kisse elrontja. A vesszök utan tul sok szünetet hagy es az oriasi nagy levegövetelei kisse gyermekesse teszik az elöadasat.
Felek, nekem mar nem fog szöveg maradni, ezzel automatikusan kiesnék a jatekbol, ami azert bosszanto, mert tudom, en nyernem a versenyt, hiszen felnöttkent ülök mar gyermeki testemben.
Ekkor egy ferfi beront a templom hatalmas ajtajanal, talpig feherben öltözve.
Ruhaja csupa ver es piszok.
Tenyeret az ég felé tartja mellkasa elött es kisse zavarosan ballag a hosszu padsorok között. Meg ket fiatal lep be a bejaratnal, egy nö es egy ferfi, ugyan csak veres feher ruhaban.
A nö, kezeben kest tart.
Az egesz gyülekezet lathatoan megfeszül, mindenkit félelem fog el.
A lelkesz lassu leptekkel közeliti meg a zavart, am de jo kedvü, nyugodt, meg is kisse ideges fiatalokat es kerdöre vonja a harom ifjut, mi lelte öket?
A valaszt egy röpke, mindennapi törtenettel elintezik, majd sorra odamennek a gyülekezet tagjaihoz, hogy bemutatkozzanak nekik. A legtöbbüket kézen csokoljak, valakit ölelessel üdvözölnek.
Lassan felem ernek.
Jobbra tekintek es latom, a pad masik vegeben, ahol ülök, edesanyam ül reszketve a félelemtöl.
Azonnal magamhoz huzom, igy tudom nem eshet baja, hiszen mar egyszer ezt a törtenetet megalmodtam es emlekeztem, nem esett bajom. Igy ö sem allhat mar fenyegetes alatt.
A gyilkos fiatalok kérik a gyülekezettöl, folytassuk az istentiszteletet, igy remegö hangon elkezdünk egy bibliai zsoltart énekelni.
Az ének vegen a harom különös idegen kirohan a templombol.
A lelkesz megindul utannuk, de a hatalmas nyitott ajton olyan erös feny tör be, hogy teljesen elvakitja.
Akkor belep egy idös hölgy, a lelkesz fele fordul es szol hozza:
"Ma elteröen fogsz cselekedni a megszokotthoz kepest, egy nöt ezzel egyedül hagyva az udvaron. Öt fogjak csak megölni!"
A templombol kierve az automhoz sietek, amit körbe vesz a harom fiatal. Odaerve visszapillantok a templom bejaratara.
A lelkesz elindult felem, de feluton megfordult, ezzel egyedül hagyva a harom ismeretlennel.
A ket fiu es a lany elkiser utamon. Kisse tartok tölük, de nem felek. Ha velük vagyok, biztonsagban tudhatom a csaladomat.
Egy öreg hölgy biciklivel felenk tart. En mar elöre latom mi fog törtenni, igy egy auto möge bujok, hogy ne lassam. A lany is velem jön.
A ferfi fellöki az idös nöt.
A lany a fülembe sugja, élvezettel hallgatja mindig, ahogyan a fulladozastol bugyog az ember vere a torokban.
Ö ezert csinalja.
Majd boldogan es elegedett arckifejezessel megcsokolja a ferfit.
