Egy talalkozo volt megbeszelve a Duna part egyik pontjaban.
Te mar hamarabb odaertel. En ket masik emberrel erkeztem oda.
A Duna be volt fagyva. Ahogy mentem a folyo fele egy dombrol, lattam, hogy korcsolyazol, vagy csak ugy bohockodtal a jegen egy jatekpisztollyal.
Amikor leertem a folyohoz, betört a jeg alattad. Nem tudtal ujra kijönni, mert beragadtal a meg feltöretlen jeglapok ala. Akkor azonnal odarahantam es meg rajtam kivül talan ket ember.
Elkezdtük törni a jeget.
Minden egyes piallanat nagyon hosszunak tünt. Mar vagy 15 masodperce, hogy a viz alatt vagy.
Akkor a viz es a jeg atvaltozott földdé es meg gyorsabban el kezdtem asni. Hirtelen elöbukkant a pisztolyod. A többiek ram neztek es szomoru arccal lehunytak egy pillanatra a szemüket.
Azt ereztem akkor nincs tovabb, de közben tudtam, hogy ez nem törtenhet meg, igy astam tovabb.
Elöbukkant az arcod.
Egy egeszen csöppnyi baba voltal.
Az egesz lenyed át volt fagyva es feheres-kek foltok boritottak böröd.
Egyszer csak az orrod megmozdult, igy tudtam elsz es lelegzel.
Amilyen gyorsan csak tudtalak, kirantottalak a földböl es szaladtam meleg ruhakert, pokrocert. A parton sok ismerös csevereszett vagy csak ugy üldögelt a tüznel. Mindenkiröl leszedtem, amit csak rad tudtam csavarni, hogy kisse atmelegedj.
Par perc elteltevel a szined is megvaltozott es meg-meg jelent egy kis mosoly az arcodon.
Akkor sirva fakadtam es lerogytam a földre veled együtt.
Senki nem ertette, miert sirok es nem foglalkozott senki a törtentekkel. Mintha nem is lettek volna ott, nem is lattak volna semmit.