Hosszu idö utan ujra latlak.
Nyugalmat erzek es megfontoltsagot. Kellemesen lebeg körülöttünk minden.

A gyermeket csodalom. Sosem lattam meg nala szebbet. Nagy kerek szemeivel nez felem.
Megprobalom megszoptatni a kicsit, ami az elsö probalkozasra sikerül. Meglep es annal inkabb örülök neki.
Csodalatos erzes.

Most Teged nezlek. Megkerdem, meg szeretned-e fogni.
Talan ideje lenne behivni a többieket - valaszolod - akik kint varakoznak, hogy lassak a picit.
Kisse csalodottan, halk szoval felelek.
Maradjunk meg.

Rad varok.
Egy bolt bejaratanal allsz. A hatalmas nyitott ajtok eltakarnak.
Egy jo baratod is ott van Veled.
Eppen egy versnek sorait probalja felidezni, de csak egy-ket szot ismetelget.

Ezt a versed Töled hallottam valamikor.
Teged figyellek, amint lehajolsz es bekötöd mindket cipödet. Annyiszor lattam mar ezt a mozdulatot.
Most leszek csak elöször figyelmes arra, mennyire jol nezel ki. Mintha kicsereltek volna.
Edesanyadek par haztömbnyivel odebb laknak. Elmegyek felejük es beköszönök.
Az egesz csalad ott van. Kellemes erzes fog el, mikor ezeket az embereket meglatom, de meg is mindig azt erzem, semmi keresnivalom ott, igy hat el is köszönök gyorsan, mennem kell, mindjart jön a busz.
Edesanyad is kijön par masodperc mulva, bemegy a boltba testverevel.
Mikozben elindulok feletek, figyelmes leszek az utcan örjöngö ket kedves reszeg baratodra.
Mikor visszaerek hozzad, a reakciodat figyelem, de Te csak lehajtott fejjel, kapucniban könyökölsz a terdeden es a földet bamulod.
Otthon van a csaladod, nem kene beköszönni?
Razod a fejed, majd azt mondod, inkabb menjünk.
A ferfi fele fordulsz es elmondod mennyit jelentett Neked ez a par ora, amit együtt töltöttetek. Kisse meg is hatodsz, miközben ezt mondod es zavarodban tovabbra sem nezel a ferfira.
Eppen mikor felallsz, edesanyad is akkor lep ki a szomszedos boltbol.
Nem vesz rögtön eszre, de mikor megbizonyosodik, hogy Te vagy ott, odalep hozzank.
Rettenetesen szegyenlem magam, ra se merek nezni. Kellemetlenül erzem magam, hogy ök nem is tudnak arrol, hogy a fiuk itt van.
Azt hiszem edesanyad nem biztos abban, hogy jozan vagy.
Odalep hozzad, rateszi a kezet a bal karodra es azt mondja:
Hagy legyek inkabb en fiam a tamaszod!
Kisse haboz, majd par masodperc mulva felall földre sütött szemmel es elindul edesanyja iranyaban.
Ledermedek.
Rettenetesen faj, mardos valami belülröl. Ugy erzem szet szakadok.
Ütnek, vernek, orditanek, hogy "Ne menj, maradj meg!"
Az anya ram szegezi a szemet, de nem tudok fele nezni, tudom, hogy igaza van.
Probalkozom legyürni minden indulatomat, oriasi munka.
Meg percekig ott allok es probalok meggyürközni a csalodottsag erzesevel.

A gyermek apja egy saman. Egeszen bizonyos.
Meg sosem fordult meg a fejemben, hogy tudassam vele, van egy gyermeke.
Nem erdekelne öt különösebben, azt hiszem.
Szinte nem is ismerem, de ha ra gondolok, erös köteleket es vonzalmat erzek.
Különleges ferfi.
A böre egeszen sötet es tükör sima.
Elmondhatatlan energia arad belöle.
Van benne valami ösi, akar a termeszetben.

Amint ezt kimondom, erthetetlenül allok magammal szemben.
Mintha elvesztettem volna a tudatom.
Azonnal a keresesere indulok.
Ö visszater es felszabadit.

Magas volt a beltér, sokaig nezegettem.
Egeszen bizonyosan regen festettek ki a szobat.
Pasztel szinek a mennyezeten. Mintha egy törtenetet lapozgatnek.
A levegö is eppen olyan, akar egy öreg könyv lapjainak illata.
Az egyik-masik sarokban hosszabb ideig megpihen a szemem.
Tudtam, hogy engem figyelsz a hatam mögül.
Egetett a tekinteted.
Aztan belesetaltal a latoterbe es felhivtad valamire a figyelmem.
Vegigszaladt a testemen az a kellemes meleg erzes, amitöl minden porcikam megnyugszik.
Talaltunk egy konnektort.
Megprobaltuk igy, de ugy jobb volt.
Az ör nem ertette, legyintett a szemevel.