Egy hosszadalmas hajoutrol erkezek vissza.
Az oriasi konzervdobozrol leszallva, hatalmas tömegen probalok atvergödni. Az emberek egeszen furcsan viselkednek. Mintha nem tudnak, hol vannak es miert vannak itt? Elinduljanak valamerre vagy alljanak meg egyhelyben?
A tömeg mocorogni kezd.
Egy hatalmas imadkozo sáskárol (masneven Ájtatos manó) beszelnek, ami ott repdes felettünk.
Nem követem figyelemmel a rovar utjat, hiszen biztos vagyok benne, hogy a nagy tömegböl engem biztosan nem fog kiszemelni, hiszen a sok magas ember között en teljesen elveszek. Es amugy is, rengeteg ember van ott meg rajtam kivül.
A következö piallanatban valami elkapja a kezemet. Valami egeszen furcsa, roppant kellemetlen, kisse erdes, szuros.
Panikba esek, hiszen oriasi nagy es amugy is iszonyodom az összes izeltlabutol. A tömegben elkezdek rohanni es közben segitsegert orditok. Szinte senki sem segit, csak neznek remült arccal ram es felreallnak az utambol. Egyesek felnek, masok undorodnak, akar csak en. Akad egy-ket ember, aki megprobalja lecsapni a kezemröl, de tul nagy es tulsagosan erösen kapaszkodik az ujjaimba.
Hosszasan hadakozunk egymassal a nagy tömegben, de sehogy sem sikerül lerazni az ujjamrol.
Aztan egyszer csak elereszt es elrepül.A bölcs szerint a sáska a hazassagra keszit fel. Ahogyan a sáskával sem tudtuk elereszteni egymast hosszu ideig, ugy egy hazassagban is meg kell tanulni a masikkal egy eleten at együtt maradni.
Szerencses embernek ereztem magam, hogy a termeszet e ritka jelenseget atelhettem!´
A Mantis (saska) szó jóst jelent, s a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezés is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése