Kinyitom a szemem. Mar a gep elött ülsz es szürcsölöd a frissen fött kavet.

Jo reggelt!-mondja, miközben kedves mosoly ül az arcan.

Az agyban fekve meghallgatom meg az aznap reggelre kivalasztott szörnyü dallamot vagy eppen egy kisse katonas hangvetelü versiket, amelyet meghallvan eröre kapsz es ujult erövel vagsz bele a hosszu utnak, amely elötted all.

Miutan megdicsertem az ujabb szerzemenyeket, kimegyek a konyhaba a reggeli kakaomert. Mire visszaerek a forgoszekbe, te mar talpig felfegyverkezve. Bukosisak, kulcs a kezedben.

Na jöjjön, ölelgessen meg egy kicsit!-szol, aztan elviharzik.

Az ajtohoz kiserlek es meg egyszer utannad nezek.