A vizen lebegtünk, csak Te es en.

Boldogan alltal a hajo orranal es bamultal ram. Azt kerted, ne feljek es belevetetted magad a halalos hullamok köze.

Gyönyörü voltal. Es a latvany ahogyan a nyugodt tested teljesen atadja magat a hatalmas eröknek es eggye valik velük. Akkor meg nem voltam szomoru. Tudtam, hogy egy jobb helyre kerülsz.

Aztan zokogtam.

Mindenem zokogott.

A szivem elnehezedett es maga utan huzta az egesz lenyemet.

Probaltam magam szoktatni az elekpzelhetetlen igazsaghoz, soha többe nem latlak.

Magamat hibaztattam.

Tudtam, ha adtam volna Neked egy gyermeket, velünk maradtal volna örökre.