A gyertyak maguktol eloltodtak a tortan.
A vendegsereg azonnal gyufaert szaladt, nehogy elmaradjon a születesnapi kivansag.
"Erre semmi szükseg!"-mondta a lany boldogan es elegedetten felvagta a tortat.

A karacsonyi elöadasra keszülünk a templomban. Minden ülöhely foglalt, a templom csurig megtöltve.

En is bent vagyok a templomban, de amolyan külsö megfigyelökent. Gyermek enemet keresem a teremben es meg is talalom rögtön. Tejfelszöke, egyenesre vagott bilifrizuramat es a jol ismert selymes, kek ruhamat azonnal kiszurom. Vidaman nevetgelek, ugralok es tancolok. Meleg erzessel tölt el ez a latvany. Mintha csak büszke nagymamakent csodalnam kis unokamat.

Testvereim (Petra, Zsanett) pontosan abban a külsöben jelennek meg, ahogyan a fenykepekröl emlekszem roluk, amiken en a kek ruhamat viselem.

A Bibiliabol olvasunk fel reszleteket, a felolvasast Zsani kezdi meg. Magunk közt versenyzünk, ki olvas fel a legszebben, persze erröl a "jatekrol" masok nem tudnak.

A felolvasasban en következnek, amikor eszbe kapok, otthon hagytam a papiromat. Hittantanarnönk, a dorogi reformatus egyhaz lelkeszenek felesege, ezt latvan hatraküldi hozzam a templomban ülökkel az ö sajat peldanyat (neki mindig van egy masolat a szövegböl, hogy ha elakadunk, segiteni tudjon).

Petra megelöz es belekezd helyettem a szövegbe. Nagyon figyel, hogy helyesen olvasson, eppen ezert kisse elrontja. A vesszök utan tul sok szünetet hagy es az oriasi nagy levegövetelei kisse gyermekesse teszik az elöadasat.

Felek, nekem mar nem fog szöveg maradni, ezzel automatikusan kiesnék a jatekbol, ami azert bosszanto, mert tudom, en nyernem a versenyt, hiszen felnöttkent ülök mar gyermeki testemben.

Ekkor egy ferfi beront a templom hatalmas ajtajanal, talpig feherben öltözve.

Ruhaja csupa ver es piszok.

Tenyeret az ég felé tartja mellkasa elött es kisse zavarosan ballag a hosszu padsorok között. Meg ket fiatal lep be a bejaratnal, egy nö es egy ferfi, ugyan csak veres feher ruhaban.

A nö, kezeben kest tart.

Az egesz gyülekezet lathatoan megfeszül, mindenkit félelem fog el.

A lelkesz lassu leptekkel közeliti meg a zavart, am de jo kedvü, nyugodt, meg is kisse ideges fiatalokat es kerdöre vonja a harom ifjut, mi lelte öket?

A valaszt egy röpke, mindennapi törtenettel elintezik, majd sorra odamennek a gyülekezet tagjaihoz, hogy bemutatkozzanak nekik. A legtöbbüket kézen csokoljak, valakit ölelessel üdvözölnek.

Lassan felem ernek.

Jobbra tekintek es latom, a pad masik vegeben, ahol ülök, edesanyam ül reszketve a félelemtöl.

Azonnal magamhoz huzom, igy tudom nem eshet baja, hiszen mar egyszer ezt a törtenetet megalmodtam es emlekeztem, nem esett bajom. Igy ö sem allhat mar fenyegetes alatt.

A gyilkos fiatalok kérik a gyülekezettöl, folytassuk az istentiszteletet, igy remegö hangon elkezdünk egy bibliai zsoltart énekelni.

Az ének vegen a harom különös idegen kirohan a templombol.

A lelkesz megindul utannuk, de a hatalmas nyitott ajton olyan erös feny tör be, hogy teljesen elvakitja.

Akkor belep egy idös hölgy, a lelkesz fele fordul es szol hozza:

"Ma elteröen fogsz cselekedni a megszokotthoz kepest, egy nöt ezzel egyedül hagyva az udvaron. Öt fogjak csak megölni!"

A templombol kierve az automhoz sietek, amit körbe vesz a harom fiatal. Odaerve visszapillantok a templom bejaratara.

A lelkesz elindult felem, de feluton megfordult, ezzel egyedül hagyva a harom ismeretlennel.

A ket fiu es a lany elkiser utamon. Kisse tartok tölük, de nem felek. Ha velük vagyok, biztonsagban tudhatom a csaladomat.

Egy öreg hölgy biciklivel felenk tart. En mar elöre latom mi fog törtenni, igy egy auto möge bujok, hogy ne lassam. A lany is velem jön.

A ferfi fellöki az idös nöt.

A lany a fülembe sugja, élvezettel hallgatja mindig, ahogyan a fulladozastol bugyog az ember vere a torokban.

Ö ezert csinalja.

Majd boldogan es elegedett arckifejezessel megcsokolja a ferfit.

Ájtatos manó (Mantis religiosa)

Egy hosszadalmas hajoutrol erkezek vissza.

Az oriasi konzervdobozrol leszallva, hatalmas tömegen probalok atvergödni. Az emberek egeszen furcsan viselkednek. Mintha nem tudnak, hol vannak es miert vannak itt? Elinduljanak valamerre vagy alljanak meg egyhelyben?

A tömeg mocorogni kezd.

Egy hatalmas imadkozo sáskárol (masneven Ájtatos manó) beszelnek, ami ott repdes felettünk.

Nem követem figyelemmel a rovar utjat, hiszen biztos vagyok benne, hogy a nagy tömegböl engem biztosan nem fog kiszemelni, hiszen a sok magas ember között en teljesen elveszek. Es amugy is, rengeteg ember van ott meg rajtam kivül.

A következö piallanatban valami elkapja a kezemet. Valami egeszen furcsa, roppant kellemetlen, kisse erdes, szuros.

Panikba esek, hiszen oriasi nagy es amugy is iszonyodom az összes izeltlabutol. A tömegben elkezdek rohanni es közben segitsegert orditok. Szinte senki sem segit, csak neznek remült arccal ram es felreallnak az utambol. Egyesek felnek, masok undorodnak, akar csak en. Akad egy-ket ember, aki megprobalja lecsapni a kezemröl, de tul nagy es tulsagosan erösen kapaszkodik az ujjaimba.

Hosszasan hadakozunk egymassal a nagy tömegben, de sehogy sem sikerül lerazni az ujjamrol.

Aztan egyszer csak elereszt es elrepül.

A bölcs szerint a sáska a hazassagra keszit fel. Ahogyan a sáskával sem tudtuk elereszteni egymast hosszu ideig, ugy egy hazassagban is meg kell tanulni a masikkal egy eleten at együtt maradni.
Szerencses embernek ereztem magam, hogy a termeszet e ritka jelenseget atelhettem!´

A Mantis (saska) szó jóst jelent, s a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezés is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent.

Ma elöször nem bantottal almomban.
Ma elöször szerettelek anelkül, hogy demonok repdestek volna a fejem felett.
Oly elkepzelhetetlen es tavoli a valosagtol.
Valaki egeszen mas öltötte fel fajdalommal es banattal teli testedet.

Kinyitom a szemem. Mar a gep elött ülsz es szürcsölöd a frissen fött kavet.

Jo reggelt!-mondja, miközben kedves mosoly ül az arcan.

Az agyban fekve meghallgatom meg az aznap reggelre kivalasztott szörnyü dallamot vagy eppen egy kisse katonas hangvetelü versiket, amelyet meghallvan eröre kapsz es ujult erövel vagsz bele a hosszu utnak, amely elötted all.

Miutan megdicsertem az ujabb szerzemenyeket, kimegyek a konyhaba a reggeli kakaomert. Mire visszaerek a forgoszekbe, te mar talpig felfegyverkezve. Bukosisak, kulcs a kezedben.

Na jöjjön, ölelgessen meg egy kicsit!-szol, aztan elviharzik.

Az ajtohoz kiserlek es meg egyszer utannad nezek.

Tantra

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"

"A rombolas aldas, mert ez az egyetlen ut az ujjaszületeshez."

Egy eletet kapok ajandekba egy partol, akik igen kedves baratok. Gyönyörü, de en meg hozza akarok tenni valamit. Gondosan valagotom ki hozza az emlekeket, akar csak mikor az ember kesziti kedvenc "valogatas CD-jet".