Belesétáltam a csapdaba.
Nem vagyok egyedül. Más nöket is fogva tart.
Nem igazan aggaszt a dolog, egyszerüen tudomasul veszem. Elrabolt, ezert nekem ott kell maradnom, majd lesz valahogy.
Veszelyes figura, de nem felek töle.
A magasban ugralok, csuszkalok meredek szalagokon, mintha merev deszkak lennenek. Magam is meglepödöm, hogy a magassag nem is zavar.
Minden felelemerzetem elszall, ez maga a szabadsag. A szalagok csak keringenek velem együtt. A melybe nem fogok zuhanni, ez egeszen bizonyos.
Valamifele hatalmas erö segit a magasban maradnom.
Egyre magabiztosabb vagyok. Felallok es kitarom a karomat.
Csodalatos erzes.
Hosszu idö telik el, mig tudatosul bennem es egyaltalan erdekelni kezd, hogy elraboltak.
Mar vagy harom napja itt lehetek.
Odakint varnak ram, s talalkozom van ma este.
Senki nem tud rolam semmit.
Kicsit ideges leszek, kedvem lenne ragyujtani.
A tag otthagyta az asztalon a sajat dohanyjat. Mire elhatarozom, hogy sodrok az öveböl, meghallom a lepteit.
Belemarkolok a dohanyba. Par filter is belepottyan a kezem ügyebe.
A papirt mar nincs idöm kivenni, igy megmarkolom az egeszet es felszaladok vele a szobamba a csigalepcsön.
Mar meg is bantam, eszre fogja venni.
Hallom, ahogy keresi a dohanyt, azutan elindul felfele a lepcsön. Nincs idöm gondolkodni, elebe indulok.
Mielött meglatnam, egy kisse flegman feledobok egy "sajnalom"-ot es visszadobom neki a pakkot.
Ö nem szol semmit. Hátat fordit es ott hagy.
Kisse megkönnyebbülök. Azt hiszem kedvel.
Ekkor meglatom a telefonom az asztalon. Nem is ertem, hogy nem vettem eszre eddig. Fel kene hivnom, biztosan aggodik. Nincs mas valasztasom.
Kicsörög.
A ferfi szol bele, azonnal felismerem a hangjat.
Mentegetözni kezdek. Csak le szeretnem mondani a talalkozom, semmi több.
Termeszetesen egy szavamat sem hiszi, pedig valoban csak ennyit akartam mondani. Nem akarok bajt. Elöbb-utobb ugy is megoldodnak a dolgok es kikerülök a fogsagabol.
Magamra maradtam.
Elhatarozom, hogy kijatszom.
Valahol egeszen biztos hibazott, en pedig meg fogom talalni ezt a pontot.A hivasaimat valoszinü atallitotta, igy elkezdem böngeszni a hivbeallitasaimat.
Az opciot megnyitva a telefon kinyilik, akar egy ekszer doboz.
Ket levagott macskalab, a vegei veresen. Mellette egy hegyes villaszerü fogo, amit ugyan csak szaradt ver borit.
Mindennek meg van a maga helye.
A kis szörös labak kenyelmesen fekszenek a melyedesben.
2014. augusztus 12., kedd
2014. január 30., csütörtök
Hosszu idö utan ujra latlak.
Nyugalmat erzek es megfontoltsagot. Kellemesen lebeg körülöttünk minden.
A gyermeket csodalom. Sosem lattam meg nala szebbet. Nagy kerek szemeivel nez felem.
Megprobalom megszoptatni a kicsit, ami az elsö probalkozasra sikerül. Meglep es annal inkabb örülök neki.
Csodalatos erzes.
Most Teged nezlek. Megkerdem, meg szeretned-e fogni.
Talan ideje lenne behivni a többieket - valaszolod - akik kint varakoznak, hogy lassak a picit.
Kisse csalodottan, halk szoval felelek.
Maradjunk meg.
Nyugalmat erzek es megfontoltsagot. Kellemesen lebeg körülöttünk minden.
A gyermeket csodalom. Sosem lattam meg nala szebbet. Nagy kerek szemeivel nez felem.
Megprobalom megszoptatni a kicsit, ami az elsö probalkozasra sikerül. Meglep es annal inkabb örülök neki.
Csodalatos erzes.
Most Teged nezlek. Megkerdem, meg szeretned-e fogni.
Talan ideje lenne behivni a többieket - valaszolod - akik kint varakoznak, hogy lassak a picit.
Kisse csalodottan, halk szoval felelek.
Maradjunk meg.
2014. január 11., szombat
Rad varok.
Egy bolt bejaratanal allsz. A hatalmas nyitott ajtok eltakarnak.
Egy jo baratod is ott van Veled.
Eppen egy versnek sorait probalja felidezni, de csak egy-ket szot ismetelget.
Ezt a versed Töled hallottam valamikor.
Teged figyellek, amint lehajolsz es bekötöd mindket cipödet. Annyiszor lattam mar ezt a mozdulatot.
Most leszek csak elöször figyelmes arra, mennyire jol nezel ki. Mintha kicsereltek volna.
Edesanyadek par haztömbnyivel odebb laknak. Elmegyek felejük es beköszönök.
Az egesz csalad ott van. Kellemes erzes fog el, mikor ezeket az embereket meglatom, de meg is mindig azt erzem, semmi keresnivalom ott, igy hat el is köszönök gyorsan, mennem kell, mindjart jön a busz.
Edesanyad is kijön par masodperc mulva, bemegy a boltba testverevel.
Mikozben elindulok feletek, figyelmes leszek az utcan örjöngö ket kedves reszeg baratodra.
Mikor visszaerek hozzad, a reakciodat figyelem, de Te csak lehajtott fejjel, kapucniban könyökölsz a terdeden es a földet bamulod.
Otthon van a csaladod, nem kene beköszönni?
Razod a fejed, majd azt mondod, inkabb menjünk.
A ferfi fele fordulsz es elmondod mennyit jelentett Neked ez a par ora, amit együtt töltöttetek. Kisse meg is hatodsz, miközben ezt mondod es zavarodban tovabbra sem nezel a ferfira.
Eppen mikor felallsz, edesanyad is akkor lep ki a szomszedos boltbol.
Nem vesz rögtön eszre, de mikor megbizonyosodik, hogy Te vagy ott, odalep hozzank.
Rettenetesen szegyenlem magam, ra se merek nezni. Kellemetlenül erzem magam, hogy ök nem is tudnak arrol, hogy a fiuk itt van.
Azt hiszem edesanyad nem biztos abban, hogy jozan vagy.
Odalep hozzad, rateszi a kezet a bal karodra es azt mondja:
Hagy legyek inkabb en fiam a tamaszod!
Kisse haboz, majd par masodperc mulva felall földre sütött szemmel es elindul edesanyja iranyaban.
Ledermedek.
Rettenetesen faj, mardos valami belülröl. Ugy erzem szet szakadok.
Ütnek, vernek, orditanek, hogy "Ne menj, maradj meg!"
Az anya ram szegezi a szemet, de nem tudok fele nezni, tudom, hogy igaza van.
Probalkozom legyürni minden indulatomat, oriasi munka.
Meg percekig ott allok es probalok meggyürközni a csalodottsag erzesevel.
Egy bolt bejaratanal allsz. A hatalmas nyitott ajtok eltakarnak.
Egy jo baratod is ott van Veled.
Eppen egy versnek sorait probalja felidezni, de csak egy-ket szot ismetelget.
Ezt a versed Töled hallottam valamikor.
Teged figyellek, amint lehajolsz es bekötöd mindket cipödet. Annyiszor lattam mar ezt a mozdulatot.
Most leszek csak elöször figyelmes arra, mennyire jol nezel ki. Mintha kicsereltek volna.
Edesanyadek par haztömbnyivel odebb laknak. Elmegyek felejük es beköszönök.
Az egesz csalad ott van. Kellemes erzes fog el, mikor ezeket az embereket meglatom, de meg is mindig azt erzem, semmi keresnivalom ott, igy hat el is köszönök gyorsan, mennem kell, mindjart jön a busz.
Edesanyad is kijön par masodperc mulva, bemegy a boltba testverevel.
Mikozben elindulok feletek, figyelmes leszek az utcan örjöngö ket kedves reszeg baratodra.
Mikor visszaerek hozzad, a reakciodat figyelem, de Te csak lehajtott fejjel, kapucniban könyökölsz a terdeden es a földet bamulod.
Otthon van a csaladod, nem kene beköszönni?
Razod a fejed, majd azt mondod, inkabb menjünk.
A ferfi fele fordulsz es elmondod mennyit jelentett Neked ez a par ora, amit együtt töltöttetek. Kisse meg is hatodsz, miközben ezt mondod es zavarodban tovabbra sem nezel a ferfira.
Eppen mikor felallsz, edesanyad is akkor lep ki a szomszedos boltbol.
Nem vesz rögtön eszre, de mikor megbizonyosodik, hogy Te vagy ott, odalep hozzank.
Rettenetesen szegyenlem magam, ra se merek nezni. Kellemetlenül erzem magam, hogy ök nem is tudnak arrol, hogy a fiuk itt van.
Azt hiszem edesanyad nem biztos abban, hogy jozan vagy.
Odalep hozzad, rateszi a kezet a bal karodra es azt mondja:
Hagy legyek inkabb en fiam a tamaszod!
Kisse haboz, majd par masodperc mulva felall földre sütött szemmel es elindul edesanyja iranyaban.
Ledermedek.
Rettenetesen faj, mardos valami belülröl. Ugy erzem szet szakadok.
Ütnek, vernek, orditanek, hogy "Ne menj, maradj meg!"
Az anya ram szegezi a szemet, de nem tudok fele nezni, tudom, hogy igaza van.
Probalkozom legyürni minden indulatomat, oriasi munka.
Meg percekig ott allok es probalok meggyürközni a csalodottsag erzesevel.
2014. január 10., péntek
A gyermek apja egy saman. Egeszen bizonyos.
Meg sosem fordult meg a fejemben, hogy tudassam vele, van egy gyermeke.
Nem erdekelne öt különösebben, azt hiszem.
Szinte nem is ismerem, de ha ra gondolok, erös köteleket es vonzalmat erzek.
Különleges ferfi.
A böre egeszen sötet es tükör sima.
Elmondhatatlan energia arad belöle.
Van benne valami ösi, akar a termeszetben.
Amint ezt kimondom, erthetetlenül allok magammal szemben.
Mintha elvesztettem volna a tudatom.
Azonnal a keresesere indulok.
Ö visszater es felszabadit.
Meg sosem fordult meg a fejemben, hogy tudassam vele, van egy gyermeke.
Nem erdekelne öt különösebben, azt hiszem.
Szinte nem is ismerem, de ha ra gondolok, erös köteleket es vonzalmat erzek.
Különleges ferfi.
A böre egeszen sötet es tükör sima.
Elmondhatatlan energia arad belöle.
Van benne valami ösi, akar a termeszetben.
Amint ezt kimondom, erthetetlenül allok magammal szemben.
Mintha elvesztettem volna a tudatom.
Azonnal a keresesere indulok.
Ö visszater es felszabadit.
Magas volt a beltér, sokaig nezegettem.
Egeszen bizonyosan regen festettek ki a szobat.
Pasztel szinek a mennyezeten. Mintha egy törtenetet lapozgatnek.
A levegö is eppen olyan, akar egy öreg könyv lapjainak illata.
Az egyik-masik sarokban hosszabb ideig megpihen a szemem.
Tudtam, hogy engem figyelsz a hatam mögül.
Egetett a tekinteted.
Aztan belesetaltal a latoterbe es felhivtad valamire a figyelmem.
Vegigszaladt a testemen az a kellemes meleg erzes, amitöl minden porcikam megnyugszik.
Talaltunk egy konnektort.
Megprobaltuk igy, de ugy jobb volt.
Az ör nem ertette, legyintett a szemevel.
Egeszen bizonyosan regen festettek ki a szobat.
Pasztel szinek a mennyezeten. Mintha egy törtenetet lapozgatnek.
A levegö is eppen olyan, akar egy öreg könyv lapjainak illata.
Az egyik-masik sarokban hosszabb ideig megpihen a szemem.
Tudtam, hogy engem figyelsz a hatam mögül.
Egetett a tekinteted.
Aztan belesetaltal a latoterbe es felhivtad valamire a figyelmem.
Vegigszaladt a testemen az a kellemes meleg erzes, amitöl minden porcikam megnyugszik.
Talaltunk egy konnektort.
Megprobaltuk igy, de ugy jobb volt.
Az ör nem ertette, legyintett a szemevel.
2013. november 25., hétfő
Egy talalkozo volt megbeszelve a Duna part egyik pontjaban.
Te mar hamarabb odaertel. En ket masik emberrel erkeztem oda.
A Duna be volt fagyva. Ahogy mentem a folyo fele egy dombrol, lattam, hogy korcsolyazol, vagy csak ugy bohockodtal a jegen egy jatekpisztollyal.
Amikor leertem a folyohoz, betört a jeg alattad. Nem tudtal ujra kijönni, mert beragadtal a meg feltöretlen jeglapok ala. Akkor azonnal odarahantam es meg rajtam kivül talan ket ember.
Elkezdtük törni a jeget.
Minden egyes piallanat nagyon hosszunak tünt. Mar vagy 15 masodperce, hogy a viz alatt vagy.
Akkor a viz es a jeg atvaltozott földdé es meg gyorsabban el kezdtem asni. Hirtelen elöbukkant a pisztolyod. A többiek ram neztek es szomoru arccal lehunytak egy pillanatra a szemüket.
Azt ereztem akkor nincs tovabb, de közben tudtam, hogy ez nem törtenhet meg, igy astam tovabb.
Elöbukkant az arcod.
Egy egeszen csöppnyi baba voltal.
Az egesz lenyed át volt fagyva es feheres-kek foltok boritottak böröd.
Egyszer csak az orrod megmozdult, igy tudtam elsz es lelegzel.
Amilyen gyorsan csak tudtalak, kirantottalak a földböl es szaladtam meleg ruhakert, pokrocert. A parton sok ismerös csevereszett vagy csak ugy üldögelt a tüznel. Mindenkiröl leszedtem, amit csak rad tudtam csavarni, hogy kisse atmelegedj.
Par perc elteltevel a szined is megvaltozott es meg-meg jelent egy kis mosoly az arcodon.
Akkor sirva fakadtam es lerogytam a földre veled együtt.
Senki nem ertette, miert sirok es nem foglalkozott senki a törtentekkel. Mintha nem is lettek volna ott, nem is lattak volna semmit.
Te mar hamarabb odaertel. En ket masik emberrel erkeztem oda.
A Duna be volt fagyva. Ahogy mentem a folyo fele egy dombrol, lattam, hogy korcsolyazol, vagy csak ugy bohockodtal a jegen egy jatekpisztollyal.
Amikor leertem a folyohoz, betört a jeg alattad. Nem tudtal ujra kijönni, mert beragadtal a meg feltöretlen jeglapok ala. Akkor azonnal odarahantam es meg rajtam kivül talan ket ember.
Elkezdtük törni a jeget.
Minden egyes piallanat nagyon hosszunak tünt. Mar vagy 15 masodperce, hogy a viz alatt vagy.
Akkor a viz es a jeg atvaltozott földdé es meg gyorsabban el kezdtem asni. Hirtelen elöbukkant a pisztolyod. A többiek ram neztek es szomoru arccal lehunytak egy pillanatra a szemüket.
Azt ereztem akkor nincs tovabb, de közben tudtam, hogy ez nem törtenhet meg, igy astam tovabb.
Elöbukkant az arcod.
Egy egeszen csöppnyi baba voltal.
Az egesz lenyed át volt fagyva es feheres-kek foltok boritottak böröd.
Egyszer csak az orrod megmozdult, igy tudtam elsz es lelegzel.
Amilyen gyorsan csak tudtalak, kirantottalak a földböl es szaladtam meleg ruhakert, pokrocert. A parton sok ismerös csevereszett vagy csak ugy üldögelt a tüznel. Mindenkiröl leszedtem, amit csak rad tudtam csavarni, hogy kisse atmelegedj.
Par perc elteltevel a szined is megvaltozott es meg-meg jelent egy kis mosoly az arcodon.
Akkor sirva fakadtam es lerogytam a földre veled együtt.
Senki nem ertette, miert sirok es nem foglalkozott senki a törtentekkel. Mintha nem is lettek volna ott, nem is lattak volna semmit.
2012. szeptember 19., szerda
Belatni az egesz hegyet.
Ho feher.
Lehajolok es belemarkolok a puha hoba. Nem porlik, a kezemben egy kis alakot formal.
Gondolok egyet es elkezdem gyurni nagyobbra. Felveszek egy mareknyi havat, hozzatapasztom es gondosan eligazgatom, hogy szep kerek legyen.
Egy idö utan mar a földön kell görgetnem, olyan hatalmas lesz a tenyernyi alakzat.
Alig kell guritani, mert a hegy egyre inkabb lejt. Neha azert meg-megall, a kezdö löketet meg kell adni.
Mar nem is tudom atfogni, tul rövidek a kezeim a hatalmas feherseghez.
Aztan elindul.
Gurul le a az oriasi feher hegyen es közben felszedi az utjaba allo havat es magara tapasztja. Minel nagyobb lesz, a ho annal inkabb engedelmesen hozzarakodik, es a nyoma immaron egy szeles föld, s itt-ott füszall a földbe nyomkodva.
En rohanok utanna es közben orditok testvereimnek: "Vigyazzatatok! Vigyazzatok! Jön!"
Nem halljak, nem fordulnak meg.
Egyre gyorsabban futok es orditok, nehogy a golyo utjaba maradjanak: "Vigyazzatok! Vigyazz! Zsani! Zsofi! Vigyazz!
Akkor hirtelen nagyon megbanom az egeszet es mar kezdek is magamban mergelödni, miert voltam ilyen felelötlen? Hogy hagyhattam ezt a hatalmas tömeget az utjara egedni?
Meg egyszer orditok es a lanyok vegre megfordulnak. Azonnal felreallnak es mar orditanak is tovabb szüleinknek, akik meg lejjebb bandukolnak a hegyen. En meg alig latom öket, de amilyen gyorsan tudok, szaladok lefele.
Bar sokkal inkabb sielek. Szelsebesen sielek a labaimon.
Neha felbukkan egy kisebb-nagyobb talajresz, ahol a ho mar elolvadt es füszalak nyujtozkodnak az eg fele. Figyelmesen kikerülöm ezeket a helyeket, nem tudnék felettük atsiklani.
Aztan ott vannak meg a jeges korcsolyapalyak. Ezekböl is van par. Az ember hiaba tolja a lecet jobbra, hiaba balra, csak csuszik a hatalmas jegtömegen, nem tudja magat iranyitani. Ra van bizva a tükörsima keksegre.
Mar latom edesapamat, ahogy eszreveszi a hömpölygö oriast es azonnal utannaered.
Mar együtt követjük.
Neha edesapamon ragad a figyelmem, es arra gondolok, milyen ügyesen siel.
Ra ütöttem. Ez nem kerdes. Magam is meglepödöm, milyen gyorsan követem öket.
A golyo immaron hatalmas szoborfélére növekedett. Akar egy monstrum.
Valahogy szeretnek az utjaba allni es lelassitani, hatha megall, de olyan hatalmas, félek bajom esne.
Kerülöm jobbrol, kerülöm balrol, nem hagyhatom el semmikeppen.
Aztan lelassul es kezdi elvesziteni a formajat. Egyre kisebb lesz.
Mar alig hömpölyög.
Aztan egyszer csak megall.
Odasietek hozza es felehajolok.
Ket kis apro szempar nez ram a rideg hobol.
A karjaimba veszem es szoritom magamhoz.
Sosem tudnam elengedni, felelösseggel tartozom erte.
2012. március 15., csütörtök
Az erzes nagyon is ismerös. A tehetetlenseg tetöfoka.
Rettenetesen mardos valami belülröl, ugy erzem szetszakadok. Legszivesebben fajdalmat okoznek, de csak a dühömet probalnam ezzel csillapitani, hiszen a tesi fajdalom fel sem merhetö ehhez.
Csillapithatnal fajdalmamon, de eszed agaban sincs. Mar nem jelent semmit szamodra a letezesem.
Pedig te vagy nekem a minden.
Eletrekeltettel valamit bennem.
Egy csodat.
Erzem, ahogyan mocorog. Meg kell töle valnom, de hogy is tehetnem?
Ket tabletta es megszülöd kifejletlenül, halva.
Hogy is dönthetnek erröl en? Hogy is tehetnem?
Te mar sehol sem vagy.
Magunkra maradtunk.
Rettenetesen mardos valami belülröl, ugy erzem szetszakadok. Legszivesebben fajdalmat okoznek, de csak a dühömet probalnam ezzel csillapitani, hiszen a tesi fajdalom fel sem merhetö ehhez.
Csillapithatnal fajdalmamon, de eszed agaban sincs. Mar nem jelent semmit szamodra a letezesem.
Pedig te vagy nekem a minden.
Eletrekeltettel valamit bennem.
Egy csodat.
Erzem, ahogyan mocorog. Meg kell töle valnom, de hogy is tehetnem?
Ket tabletta es megszülöd kifejletlenül, halva.
Hogy is dönthetnek erröl en? Hogy is tehetnem?
Te mar sehol sem vagy.
Magunkra maradtunk.
2012. március 3., szombat
menedék
A tavolra fokuszalva probalok megszabadulni gyülöletes szemelyedtöl, de a ködtöl homalyba vesz az ut vege. Mar vagy 3 napja keresek egy kis helyet, ahol megpihenenhetek elöled, de mindig tudod, hova megyek.
A haz teteje kisse a fejünk fele rogyott, a vakolat mar lepergett a feher falakrol.
Nem fenyegetsz, egyszerüen a tudomasomra hozod: meg kell, hogy ölj.
A szemed sem fog közben megrebbenni. Nem fogod elvezni, teljesen közömbös leszel.
Egeszen furcsa erzes fog el, mert elmondhatatlan biztonsagot sugarzol magadbol, de ugyanakkor tudom, hogy felnem kene Töled.
A felelem jön, de sokkal inkabb a fajdalomtol.
Elöször csak vonzodast erzek. Az oriasi karjaid es a hatalmas tenyered, ami a kest markolassza. A nagy tested, akar egy fatörzs, menedeket nyujt.
A vonzodas felismerese nem tart sokaig, atvaltozik valamifele erzelemme.
Talan csak ragaszkodas.
Talan csak egyfajta biztonsagerzet.
Közelebb engedsz magadhoz, de azert meg is közömbös maradsz felem.
Megtürsz magad mellett, ami engem kielegit.
A haz teteje kisse a fejünk fele rogyott, a vakolat mar lepergett a feher falakrol.
Nem fenyegetsz, egyszerüen a tudomasomra hozod: meg kell, hogy ölj.
A szemed sem fog közben megrebbenni. Nem fogod elvezni, teljesen közömbös leszel.
Egeszen furcsa erzes fog el, mert elmondhatatlan biztonsagot sugarzol magadbol, de ugyanakkor tudom, hogy felnem kene Töled.
A felelem jön, de sokkal inkabb a fajdalomtol.
Elöször csak vonzodast erzek. Az oriasi karjaid es a hatalmas tenyered, ami a kest markolassza. A nagy tested, akar egy fatörzs, menedeket nyujt.
A vonzodas felismerese nem tart sokaig, atvaltozik valamifele erzelemme.
Talan csak ragaszkodas.
Talan csak egyfajta biztonsagerzet.
Közelebb engedsz magadhoz, de azert meg is közömbös maradsz felem.
Megtürsz magad mellett, ami engem kielegit.
bús sarga
Az otthon megtelik emberekkel. Minden kedves lelek reszt vesz az összejövetelen.
Megpillantalak Teged.
Probalok teljesen közönbösen viselkedni es ugy tenni, mintha eszre sem vennelek, de azert igyekszem meg is mindig a közeledbe ferközni. Tudod, hogy ott vagyok, de köszönesre sem meltatsz. Meg csak nem is gyülölsz, meg csak felem sem nezel. Lathatoan jol erzed magad es elvegyülsz a tömegben. Mardos az irigyseg, hogy nelkülem is boldogulsz a veget nem erö boldogtalansagodban.
Megpillantalak Teged.
Probalok teljesen közönbösen viselkedni es ugy tenni, mintha eszre sem vennelek, de azert igyekszem meg is mindig a közeledbe ferközni. Tudod, hogy ott vagyok, de köszönesre sem meltatsz. Meg csak nem is gyülölsz, meg csak felem sem nezel. Lathatoan jol erzed magad es elvegyülsz a tömegben. Mardos az irigyseg, hogy nelkülem is boldogulsz a veget nem erö boldogtalansagodban.
2012. február 3., péntek
beszelgetesek
Talan a törtenesek függetlenül követik egymast, de talan nagyonis függnek egymastol.
Minden reggel meleg szobaban, parnak es tollas dunyha között.
Megesik, hogy felalomban szolitgat, e melle legtöbbször finom csokaradat is jarul.
A nyugodalmas hetvegi napokon, mikor a vilag egy resze megpihen, a reggeli ebredeshez egy testet öltött lelek tarsul a nap egeszehez. Bimbozo viraggal, vitaminnal gazdag lével boritja el resnyi latkepedet.
A kerdes, Ki vagy Te?
Igazan.
Es ki az egod? Amellyel csak leplet probalsz boritani a föle, ami a közös eletünket alapozza meg.
Nem gyengeseg, nem megalkuvas es nem is az "Èn" megvaltoztatasa, elhagyasa.
A biztos talaj, amire mar reg felhuztam gondolataimban a hazat.
All.
Minden szükseges hozzavalojaval.
Tele van josaggal es szeretettel.
Mindez csak a gondolatok szülemenye.
De talan a valtozas belölem is valtozast hozna elö.
Talan nem is akarom, hogy megvaltozz.
Talan sosem fogok szeretni igazabol.
A sajat eletedet nyomorgatod.
Te valtoztass.
Szeresd, aki szeret es hagyjd vegre magad mögött, akitöl szenvedsz.
Es ha erre van szüksegem?
Szükseged?
Ez csak a Te elmedben jatszodik.
Ez nem az igazsag!
De talan igen.
Mindenki mashogy szeret, a maga modjan.
Ha szeretted, miert nem fogadtad el olyannak, amilyen?!
Elfogadtam.
Ezert hagytam el.
Hiszen ket oldala van, ket lelekröl beszelünk.
Hogyan juthatnank elöre, ha ö behunyt szemmel hatrafele rohan.
...
A josag melle tarsulnak olykor kellemetlen dolgok.
Olykor?
Te alakitod.
Megesik, hogy szandekos megfontolasbol teszik ezt kevesbe szebbe, vagy akarcsak mint az univerzum egy reszekent, a termeszet altal produkalt lelombozo idöjaras.
Ugyan az ember pozitivabban is gondolkodhat.
Semmi sem törtenik veletlenül.
Ennek igy kellett lennie.
Talan egyszer megtudod miert, talan soha.
Talan nem is igy van.
Az embernek sok jarhato utja van.
Minden ut jarhato.
Nem egy eletfogytiglan tarto szerelem setalgat a parkban es nem egy munka lesz, ami megvaltoztatja az eleted.
Talan az elet masfele sodor.
Talan megtalalod az utad magadhoz.
A hanghoz, ami sosem buzdit arra, ami nem helyes.
Neha elveszited.
Talan nem is letezik, ez csak amolyan eszmefuttatas magadban.
A problema?
Olyannyira összezavar, hogy azt is kerdörevonom, szeretem-e azt, akivel elek, akivel egy eletet tervezek.
Aztan rajövök, hogy nem.
Nem szeretek senkit.
Vagy esetleg mast.
Egyedül inkabb.
Csak egyedül.
Tavol mindentöl.
Leginkabb csak összezavarnak.
Hogy befolyasolnak-e?
Nem, nem hinnem.
A nagy döntesekben nem szamit senki.
A magad istenevel kell leülnöd targyalni, ö ugy is tudni fogja, merre indulj el.
Hogy en megtalaltam-e?
Leginkabb legnagyobb elkeseredesemben.
Beszelhetsz legjobb barattal, edesanyaval-, apaval, edestestverrel. Elhatarozhatjatok együtt, mi lenne az okos döntes.
Mikor az elhatarozas megszületik, a következö velemeny talan ujabb kerdeseket vet fel.
Biztos igy kene?
Nem lenne inkabb ugy jobb?
Jol döntöttem?
Ezt megismetelted haromszor, negyszer.
Es akkor jön a teljes zürzavar.
Inkabb hagyom.
A felelösseg alol valahogy kibujok.
Nem sikerülhet minden.
Nem, dehogy!
Nem hagyhatom.
Mar annyiszor hagytam.
Hogy bocsatod meg magadnak?
Ezt mar nem tudom kimagyarazni.
Ezt nem oldja meg mas.
Akkor jön a hab a tetejere, alaposan eloszlatva.
Kitör mindent belöled.
Leginkabb legkedvesebb lelektarsunkra zudul.
Pihen. Alszik. Elgondolkozik.
Es akkor keresi az utat Hozza, mint utolso remenyfolt, aki szobaall Vele es kedve van vegighallgatni a rongyosra ragott kerdest.
Meghallod.
Ketseg?
Mintha nem is lett volna soha.
Minden reggel meleg szobaban, parnak es tollas dunyha között.
Megesik, hogy felalomban szolitgat, e melle legtöbbször finom csokaradat is jarul.
A nyugodalmas hetvegi napokon, mikor a vilag egy resze megpihen, a reggeli ebredeshez egy testet öltött lelek tarsul a nap egeszehez. Bimbozo viraggal, vitaminnal gazdag lével boritja el resnyi latkepedet.
A kerdes, Ki vagy Te?
Igazan.
Es ki az egod? Amellyel csak leplet probalsz boritani a föle, ami a közös eletünket alapozza meg.
Nem gyengeseg, nem megalkuvas es nem is az "Èn" megvaltoztatasa, elhagyasa.
A biztos talaj, amire mar reg felhuztam gondolataimban a hazat.
All.
Minden szükseges hozzavalojaval.
Tele van josaggal es szeretettel.
Mindez csak a gondolatok szülemenye.
De talan a valtozas belölem is valtozast hozna elö.
Talan nem is akarom, hogy megvaltozz.
Talan sosem fogok szeretni igazabol.
A sajat eletedet nyomorgatod.
Te valtoztass.
Szeresd, aki szeret es hagyjd vegre magad mögött, akitöl szenvedsz.
Es ha erre van szüksegem?
Szükseged?
Ez csak a Te elmedben jatszodik.
Ez nem az igazsag!
De talan igen.
Mindenki mashogy szeret, a maga modjan.
Ha szeretted, miert nem fogadtad el olyannak, amilyen?!
Elfogadtam.
Ezert hagytam el.
Hiszen ket oldala van, ket lelekröl beszelünk.
Hogyan juthatnank elöre, ha ö behunyt szemmel hatrafele rohan.
...
A josag melle tarsulnak olykor kellemetlen dolgok.
Olykor?
Te alakitod.
Megesik, hogy szandekos megfontolasbol teszik ezt kevesbe szebbe, vagy akarcsak mint az univerzum egy reszekent, a termeszet altal produkalt lelombozo idöjaras.
Ugyan az ember pozitivabban is gondolkodhat.
Semmi sem törtenik veletlenül.
Ennek igy kellett lennie.
Talan egyszer megtudod miert, talan soha.
Talan nem is igy van.
Az embernek sok jarhato utja van.
Minden ut jarhato.
Nem egy eletfogytiglan tarto szerelem setalgat a parkban es nem egy munka lesz, ami megvaltoztatja az eleted.
Talan az elet masfele sodor.
Talan megtalalod az utad magadhoz.
A hanghoz, ami sosem buzdit arra, ami nem helyes.
Neha elveszited.
Talan nem is letezik, ez csak amolyan eszmefuttatas magadban.
A problema?
Olyannyira összezavar, hogy azt is kerdörevonom, szeretem-e azt, akivel elek, akivel egy eletet tervezek.
Aztan rajövök, hogy nem.
Nem szeretek senkit.
Vagy esetleg mast.
Egyedül inkabb.
Csak egyedül.
Tavol mindentöl.
Leginkabb csak összezavarnak.
Hogy befolyasolnak-e?
Nem, nem hinnem.
A nagy döntesekben nem szamit senki.
A magad istenevel kell leülnöd targyalni, ö ugy is tudni fogja, merre indulj el.
Hogy en megtalaltam-e?
Leginkabb legnagyobb elkeseredesemben.
Beszelhetsz legjobb barattal, edesanyaval-, apaval, edestestverrel. Elhatarozhatjatok együtt, mi lenne az okos döntes.
Mikor az elhatarozas megszületik, a következö velemeny talan ujabb kerdeseket vet fel.
Biztos igy kene?
Nem lenne inkabb ugy jobb?
Jol döntöttem?
Ezt megismetelted haromszor, negyszer.
Es akkor jön a teljes zürzavar.
Inkabb hagyom.
A felelösseg alol valahogy kibujok.
Nem sikerülhet minden.
Nem, dehogy!
Nem hagyhatom.
Mar annyiszor hagytam.
Hogy bocsatod meg magadnak?
Ezt mar nem tudom kimagyarazni.
Ezt nem oldja meg mas.
Akkor jön a hab a tetejere, alaposan eloszlatva.
Kitör mindent belöled.
Leginkabb legkedvesebb lelektarsunkra zudul.
Pihen. Alszik. Elgondolkozik.
Es akkor keresi az utat Hozza, mint utolso remenyfolt, aki szobaall Vele es kedve van vegighallgatni a rongyosra ragott kerdest.
Meghallod.
Ketseg?
Mintha nem is lett volna soha.
A rend visszaall.
Csak a kellemetlen elöerzetek mulnanak mar el, keresztülhuznak a szamitasaimon.
Mast terveztem, de talan masrol szol.
Arany közeput? Az sosem lehet aranyozott.
Beletörödes? Elfogadas? Na es mik a hatarok?
Ami zavar? Amit mar nem vallalsz fel?
Csak lazan, na de annyira azert meg se!
Atlagos. Micsoda üresseg lapul a felszinen.
Mindig a szokatlan, az elerhetetlen.
Elerhetetlen?
Ugyan!
...
A fülke tömve a taskainkkal.
Megörjit a sanda mosolyod. Lezser testartassal elterülsz ket szeken es nezel ki az ablakon.
Nem nagyon mutatsz erdeklödest, ez meg vonzobba tesz.
Azert kicsit tartok a visszautasitastol, bar tudom sosem Tenned.
Titkon Te is igy erzel, csak neha elfeledkezel erröl vagy csak bosszut forralsz ellenem.
Közeledünk a megallohoz. Le kell szallnom.
Nem tudom levenni Rolad a szemem.
A vonat megall.
Felriadsz es gyorsan elkezded a dolgaimat kifele dobalni, hatha kikerül az összes.
A vonat elindul. A rengeteg holmi meg a vonaton hever.
Csalodast mutatva ugyan, megkönyebbülök, hogy meg egy allomast Veled utazhatok.
...
Megalltal elöttem. A szemedböl csak a gyülölet es valamifele üresseg sugarzott.
Ramzuditottad minden fajdalmadat.
Közben gyülöltel.
Annal is roszabb. Teljesen erdektelen voltal.
Annyira ismerös volt. Tudtam mi következik.
Bekövetkezett.
Valami megtört.
Talan a remeny.
A makulatlan tiszta erzes, amit Te csaltal egesz lenyembe.
Aztan elvetted.
Pedig oly annyira egesz volt.
Csak a kellemetlen elöerzetek mulnanak mar el, keresztülhuznak a szamitasaimon.
Mast terveztem, de talan masrol szol.
Arany közeput? Az sosem lehet aranyozott.
Beletörödes? Elfogadas? Na es mik a hatarok?
Ami zavar? Amit mar nem vallalsz fel?
Csak lazan, na de annyira azert meg se!
Atlagos. Micsoda üresseg lapul a felszinen.
Mindig a szokatlan, az elerhetetlen.
Elerhetetlen?
Ugyan!
...
A fülke tömve a taskainkkal.
Megörjit a sanda mosolyod. Lezser testartassal elterülsz ket szeken es nezel ki az ablakon.
Nem nagyon mutatsz erdeklödest, ez meg vonzobba tesz.
Azert kicsit tartok a visszautasitastol, bar tudom sosem Tenned.
Titkon Te is igy erzel, csak neha elfeledkezel erröl vagy csak bosszut forralsz ellenem.
Közeledünk a megallohoz. Le kell szallnom.
Nem tudom levenni Rolad a szemem.
A vonat megall.
Felriadsz es gyorsan elkezded a dolgaimat kifele dobalni, hatha kikerül az összes.
A vonat elindul. A rengeteg holmi meg a vonaton hever.
Csalodast mutatva ugyan, megkönyebbülök, hogy meg egy allomast Veled utazhatok.
...
Megalltal elöttem. A szemedböl csak a gyülölet es valamifele üresseg sugarzott.
Ramzuditottad minden fajdalmadat.
Közben gyülöltel.
Annal is roszabb. Teljesen erdektelen voltal.
Annyira ismerös volt. Tudtam mi következik.
Bekövetkezett.
Valami megtört.
Talan a remeny.
A makulatlan tiszta erzes, amit Te csaltal egesz lenyembe.
Aztan elvetted.
Pedig oly annyira egesz volt.
2012. január 15., vasárnap
Befejezem a varrast. A filmnek is vege. Bekapcsolok vmi kellemes zenet, ehhez most van kedvem.
Kimegyek a konyhaba, a szomszed lanynak mindig akad egy majdnem teli doboz cigarettaja, nem veszi eszre, ha egyet elveszek. Talan elszivom a konyhaban. Ott nem hallom a zenet, inkabb bemegyek a szobaba. Kisse azert meg tiprodok a dolgon, mert nem szeretnem, hogy a haloszobaban bent ragadjon a dohany szag.
Ragyujtok par perc mulva.
Az iment bort is töltöttem magamnak, a legroszabbik fajtabol. Azert egy idö utan azert hozzaszokik az ember a fertelmes izhez.
Valahogy a dohanyzas sem esik mar jol, mintha a szervezetem ellenkezne, de az ital azert meghozza a hangulatot es a kedvet is hozza.
Jo itt egyedül, de valahogy nem otthonos. Az utobbi idöben ismet a gondolataim szegödtek mellem legkedvesebb tarsalgopartnerkent. Mar megint kezdem kerülni az emberek tarsasagat, azt hiszem ez nem jo jel. Talan megint valamifele valtozast kell az eletembe hozni. Nagy levegövetellel es gondolkodas nelkül rabolintani.
De talan meg sem kene mindig hatat forditani es lerombolni azt, amit felepitettem az ujban, a masban. Talan fel sem epitettem semmit. Talan szembe kene nezni tenyekkel, hogy valami sosem valtozik.
Talan csak idö kerdese, talan türelmetlen vagyok es majd egyszer homalyba vész a nemrég még szilárdnak tűnő felejtes.
Kimegyek a konyhaba, a szomszed lanynak mindig akad egy majdnem teli doboz cigarettaja, nem veszi eszre, ha egyet elveszek. Talan elszivom a konyhaban. Ott nem hallom a zenet, inkabb bemegyek a szobaba. Kisse azert meg tiprodok a dolgon, mert nem szeretnem, hogy a haloszobaban bent ragadjon a dohany szag.
Ragyujtok par perc mulva.
Az iment bort is töltöttem magamnak, a legroszabbik fajtabol. Azert egy idö utan azert hozzaszokik az ember a fertelmes izhez.
Valahogy a dohanyzas sem esik mar jol, mintha a szervezetem ellenkezne, de az ital azert meghozza a hangulatot es a kedvet is hozza.
Jo itt egyedül, de valahogy nem otthonos. Az utobbi idöben ismet a gondolataim szegödtek mellem legkedvesebb tarsalgopartnerkent. Mar megint kezdem kerülni az emberek tarsasagat, azt hiszem ez nem jo jel. Talan megint valamifele valtozast kell az eletembe hozni. Nagy levegövetellel es gondolkodas nelkül rabolintani.
De talan meg sem kene mindig hatat forditani es lerombolni azt, amit felepitettem az ujban, a masban. Talan fel sem epitettem semmit. Talan szembe kene nezni tenyekkel, hogy valami sosem valtozik.
Talan csak idö kerdese, talan türelmetlen vagyok es majd egyszer homalyba vész a nemrég még szilárdnak tűnő felejtes.
2011. június 19., vasárnap
2011. június 13., hétfő
2011. június 4., szombat
2011. április 12., kedd
2011. március 13., vasárnap
A vizen lebegtünk, csak Te es en.
Boldogan alltal a hajo orranal es bamultal ram. Azt kerted, ne feljek es belevetetted magad a halalos hullamok köze.
Gyönyörü voltal. Es a latvany ahogyan a nyugodt tested teljesen atadja magat a hatalmas eröknek es eggye valik velük. Akkor meg nem voltam szomoru. Tudtam, hogy egy jobb helyre kerülsz.
Aztan zokogtam.
Mindenem zokogott.
A szivem elnehezedett es maga utan huzta az egesz lenyemet.
Probaltam magam szoktatni az elekpzelhetetlen igazsaghoz, soha többe nem latlak.
Magamat hibaztattam.
Tudtam, ha adtam volna Neked egy gyermeket, velünk maradtal volna örökre.
2011. március 8., kedd
A negyszögben a rezstvevök ket reszre vannak osztva - négy szemely van ott, nem kettö. Te is fel vagy osztva es a partnered is - érzesekre, gondolatokra. Ez nem egy par, hanem egy csoport. Itt lehetetlen a mely egyesüles. A latszat az, hogy szeretkeznek, de az egesz hamis: egyszerüen csak hasznaljak egymast. A szerelemnek ehhez semmi köze sincsen. Ez igy nem egyesüles. Mèg az a kis tudat is, ami benned el, el van rejtve - benned is es partneredben is. Ket celoktol vezerelt elme talalkozott. Az erzesek nem is erintik egymast, olyan melyen el vannak fedve.
A masodik abra egy par egy haromszögben. Ketten vagytok, es eggye olvadtok egy pillanatra. Az egybeolvadas a haromszög felsö csucsa. Egyetlen pillanat...es kesz. Az egyesüles rövid, utana megint szetvaltok, es te egyedül vagy. Ez jobb, mint a negyszög - itt legalabb volt egy pillanat. Par masodpercig erös voltal, erezted az elet lükteteset, par masodpercre ujjaszülettel, ujra gyermek voltal...
A harmadik abra egy par egy körben. Kettö helyett egy van. Itt mar nincsenek szögek, vagy csucsok - ez nem egy pillanat. Az egyesüles nem atmeneti, nincs idöhöz kötve. Ez viszont csak ugy lehetseges, ha nem ersz el a csucsra. Ha elelvezel, akkor felersz a haromszög csucsara, es ezzel a kapcsolat meg is szünik.
Ha elveszited az energiat, amit a masik feltöl kapsz es a csucsra jutsz, akkor elgyengülsz. Es energia nelkül nincs atalakulas! Az aktus igy csak lenyom, letör es elszomorit. Erröl gondolod azt, hogy ez a nyugalom, pedig ez egyszerüen csak letargia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)