A tavolra fokuszalva probalok megszabadulni gyülöletes szemelyedtöl, de a ködtöl homalyba vesz az ut vege. Mar vagy 3 napja keresek egy kis helyet, ahol megpihenenhetek elöled, de mindig tudod, hova megyek.
A haz teteje kisse a fejünk fele rogyott, a vakolat mar lepergett a feher falakrol.
Nem fenyegetsz, egyszerüen a tudomasomra hozod: meg kell, hogy ölj.
A szemed sem fog közben megrebbenni. Nem fogod elvezni, teljesen közömbös leszel.
Egeszen furcsa erzes fog el, mert elmondhatatlan biztonsagot sugarzol magadbol, de ugyanakkor tudom, hogy felnem kene Töled.
A felelem jön, de sokkal inkabb a fajdalomtol.
Elöször csak vonzodast erzek. Az oriasi karjaid es a hatalmas tenyered, ami a kest markolassza. A nagy tested, akar egy fatörzs, menedeket nyujt.
A vonzodas felismerese nem tart sokaig, atvaltozik valamifele erzelemme.
Talan csak ragaszkodas.
Talan csak egyfajta biztonsagerzet.
Közelebb engedsz magadhoz, de azert meg is közömbös maradsz felem.
Megtürsz magad mellett, ami engem kielegit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése