Befejezem a varrast. A filmnek is vege. Bekapcsolok vmi kellemes zenet, ehhez most van kedvem.
Kimegyek a konyhaba, a szomszed lanynak mindig akad egy majdnem teli doboz cigarettaja, nem veszi eszre, ha egyet elveszek. Talan elszivom a konyhaban. Ott nem hallom a zenet, inkabb bemegyek a szobaba. Kisse azert meg tiprodok a dolgon, mert nem szeretnem, hogy a haloszobaban bent ragadjon a dohany szag.
Ragyujtok par perc mulva.
Az iment bort is töltöttem magamnak, a legroszabbik fajtabol. Azert egy idö utan azert hozzaszokik az ember a fertelmes izhez.
Valahogy a dohanyzas sem esik mar jol, mintha a szervezetem ellenkezne, de az ital azert meghozza a hangulatot es a kedvet is hozza.
Jo itt egyedül, de valahogy nem otthonos. Az utobbi idöben ismet a gondolataim szegödtek mellem legkedvesebb tarsalgopartnerkent. Mar megint kezdem kerülni az emberek tarsasagat, azt hiszem ez nem jo jel. Talan megint valamifele valtozast kell az eletembe hozni. Nagy levegövetellel es gondolkodas nelkül rabolintani.
De talan meg sem kene mindig hatat forditani es lerombolni azt, amit felepitettem az ujban, a masban. Talan fel sem epitettem semmit. Talan szembe kene nezni tenyekkel, hogy valami sosem valtozik.
Talan csak idö kerdese, talan türelmetlen vagyok es majd egyszer homalyba vész a nemrég még szilárdnak tűnő felejtes.

"Izgalomba hoz a dolog, aztán alig várod, hogy csinálhasd és járj az úton." (A.P.)

Azt mondta, szabad embernek születtem es en elhittem neki.

Es akkor az idö megallt körülöttünk.

Falusi gyerek a városról mesél

Könnyű a városban boldognak látszani

A vizen lebegtünk, csak Te es en.

Boldogan alltal a hajo orranal es bamultal ram. Azt kerted, ne feljek es belevetetted magad a halalos hullamok köze.

Gyönyörü voltal. Es a latvany ahogyan a nyugodt tested teljesen atadja magat a hatalmas eröknek es eggye valik velük. Akkor meg nem voltam szomoru. Tudtam, hogy egy jobb helyre kerülsz.

Aztan zokogtam.

Mindenem zokogott.

A szivem elnehezedett es maga utan huzta az egesz lenyemet.

Probaltam magam szoktatni az elekpzelhetetlen igazsaghoz, soha többe nem latlak.

Magamat hibaztattam.

Tudtam, ha adtam volna Neked egy gyermeket, velünk maradtal volna örökre.

A negyszögben a rezstvevök ket reszre vannak osztva - négy szemely van ott, nem kettö. Te is fel vagy osztva es a partnered is - érzesekre, gondolatokra. Ez nem egy par, hanem egy csoport. Itt lehetetlen a mely egyesüles. A latszat az, hogy szeretkeznek, de az egesz hamis: egyszerüen csak hasznaljak egymast. A szerelemnek ehhez semmi köze sincsen. Ez igy nem egyesüles. Mèg az a kis tudat is, ami benned el, el van rejtve - benned is es partneredben is. Ket celoktol vezerelt elme talalkozott. Az erzesek nem is erintik egymast, olyan melyen el vannak fedve.

A masodik abra egy par egy haromszögben. Ketten vagytok, es eggye olvadtok egy pillanatra. Az egybeolvadas a haromszög felsö csucsa. Egyetlen pillanat...es kesz. Az egyesüles rövid, utana megint szetvaltok, es te egyedül vagy. Ez jobb, mint a negyszög - itt legalabb volt egy pillanat. Par masodpercig erös voltal, erezted az elet lükteteset, par masodpercre ujjaszülettel, ujra gyermek voltal...

A harmadik abra egy par egy körben. Kettö helyett egy van. Itt mar nincsenek szögek, vagy csucsok - ez nem egy pillanat. Az egyesüles nem atmeneti, nincs idöhöz kötve. Ez viszont csak ugy lehetseges, ha nem ersz el a csucsra. Ha elelvezel, akkor felersz a haromszög csucsara, es ezzel a kapcsolat meg is szünik.

Ha elveszited az energiat, amit a masik feltöl kapsz es a csucsra jutsz, akkor elgyengülsz. Es energia nelkül nincs atalakulas! Az aktus igy csak lenyom, letör es elszomorit. Erröl gondolod azt, hogy ez a nyugalom, pedig ez egyszerüen csak letargia.