Egy eletet kapok ajandekba egy partol, akik igen kedves baratok. Gyönyörü, de en meg hozza akarok tenni valamit. Gondosan valagotom ki hozza az emlekeket, akar csak mikor az ember kesziti kedvenc "valogatas CD-jet".

Csigabiga

2010. julius 17. Madarka

A helyszin egy panellakas.
Teljesen össze vagyok zavarodva. Egyszer pakolok be a böröndbe, masszor csomagolok ki. Azt hittem ma repülök haza, aztan rajövök, hogy csak most jöttem vissza otthonrol.
A kis lakas egy atjarohazza alakul. Ide-oda maszkalnak benne. Unokatestverem es csaladja is megerkezik nagy csomagokkal. Eppen terhes, most keszülnek hazarepülni. Nem tudom mit kerestek itt.
A lakasban testvereim is jelen vannak. A bejaratnal megjelenik ket kisgyermek. A hazban jelenlevök egyenkent odalepnek es bemutatkoznak a ket kislanynak, igy en is ezt teszem.
Mikor visszafordulok az ajtobol, eszreveszem, hogy a haz telis-tele van gyermekekkel. Engem figyelnek, mintha egy kerdesre varnak a valaszt tölem.
Mind nagyon karakteres arc. Egyaltalan nem szep gyermekek. Mondhatni csunyak. Kisse torz arccal aldotta meg öket az Isten.
Ket ferfival kezdek beszelgetni.
Egyik közülük igen nagydarab, baratsagtalan pofa. Az ember rögtön kiszurja tarsasagban az ilyet es inkabb megprobalja elkerülni.
A masik teljesen jelentektelen, hetköznapi figura.
A nagy pacak termeszetesen kiszur maganak es elkezd kritizalni, ami engem igen gyengen erint.
A masik ferfi figyelmeztet, gondoljam at mit mondok, ne huzzak ujjat ezzel az emberrel.
Megelegelem a rosszindulato megjegyzeseit es raförmedek. Elkezdem neki a mar regen megfogalmazodott monologomat.
Kritizal masokat, de igazabol önmagaval vivja a sajat harcat. Semmi masban nem leli örömet, minthogy mas embereket serteget. Dolgozik, de csak hogy meglegyen a napi betevöje. Es termeszetesen ezt is rossz szajizzel teszi. Soha eleteben nem tisztelt senkit. Ahhoz különöskeppen tehetesege van, hogy magarol olyan törteneteket talal ki, amiktöl az emberek csak amulnak, micsoda különlegesseg került a tarsasagba. Egy teljesen mas alarc möge bujik. Egy olyan alarc möge, amilyet mindig is szeretett volna hordani.
A ferfi elviharzik a lakasbol.
A panel ekkor mar teljesen kiüresedett.
Akkor vegigfut valami rettentö rossz erzes bennem.
A következö pillanatban szobabol szobaba rontok be a ket kisgyermeket keresve.
Sehol sem talalom öket.
Amilyen gyorsan csak tudok lerohanok a lepcsöhazbol, ki az utcara, majd a ferfi hazat, egyben kis mühelyet keresem.
Rögtön megtalalom.
Egy nö all a mühelyben. Homlokan harom különbözö tetovalas. Orran vegig huzodik egy nagyobb.
A ferfi addig ütötte kalapaccsal a tetovalasokat a nö fejere, mig azok oda nem forrtak.
A nö önkivületi allapotban van.
A panel mosdojaban vagyunk.
A gyerekeket egyszer a kezeim között tartom, masszor sehol sem talalom öket.
A ferfi engem keres.
A nö homlokat vizsgalom. Ö nagyon bosszus. Tudja, hogy miattam kellett elszenvednie ezt a rettenetes fajdalmat. Probalom nyugtatgatni, de egyfolytaban nekem esik. Erös üteseket mer a homlokomra, hogy erezzem milyen erös üteseket kellett elszenvednie.
A nö homlokan, illetve orran levö tetovalasok lapszerüen elem kerülnek a fürdöben. Probalom öket leszedni, hogy ezzel a fajdalommal ne kelljen nap mint nap szembesülnie, mikor belenez a tükörbe.
A növel közlöm, nincs mar mitöl felnie, a tetovalasokat leszedtem a holokarol.
Ajtocsapast hallok.
Biztos vagyok benne, hogy engem keres.
Remegö kezzel, kapkodva probalom visszailleszteni a tetovalasokat a nö homlokara, ezzel elkerülve, hogy a ferfi ujra megtegye vele is ezt a borzalmat.
A nöre csukom az ajtot es inkabb felebredek, mint hogy kalapaccsal verjek az en fejemet is.

Az egyik etelarus felhaborodottan arrol magyaraz, hogy meglopjak. Aki a papirmunkat vegzi neki, szandekosan rosszul jegyzi fel kiadasait, mindezt szemelyes okokbol. Az illetöt ismerem, meglep a viselkedese. Az arus nagyon feldult.
A helyszinröl egy hidon at jutok el.
A hidra raterve lepillantok, hogy körbenezzek.
Alattam a Duna csobog.
Egyszercsak sok ferfi megjelenik, akik bekaugrasban haladnak a folyammal egy iranyba. Furcsa latvany. Az egyik megall ugralas közben es körbenez. Mintha hallott volna valamit, amiert meg kellett allnia.
A hidon tovabb haladok. Elöttem egy kedves ismerös halad, mögöttem ugyszinten. Nem figyelek a labam ele, hatrafele beszelek valamiröl lelkesen.
Orditast hallok, amit egy puffanas követ.
Elörekapom a fejem.
Az elöttem halado ismerös megvaltoztatta a menetiranyt, mar nincs a hidon.
A hid epp hogy nem szakad el. Valamitöl megrongalodott az egyik oldala.
Lenezek.
Egy kitüremkedö kis szigetre fokuszalok.
A feje melyen a földbe furodott. Labai kisse komikusan szerteagaznak.
Borzaszto latvany.
Gondolkodas nelkül, ösztönösen nekifutok es megprobalom atugorni a romos hid közepet, hogy atjussak meg a tuloldalara, mielött elszakad es en is a melybe zuhanok.
Eközben atfut az agyamon, micsoda önzö tett ez a reszemröl, hiszen az ugrastol a hid meg bizonytalanabb lesz, amitöl a mögöttem a haladonak meg kevesebb eselye lesz arra, hogy aterjen.
Ater ö is.
Amint biztonsagos talajra lepek, azonnal segitsegert kialtok.
"Hivjon valaki mentöt!"
Ezek utan teljes panik fog el, hogy jutok el a helyszinröl es hova fog a mentöhelikopter leszallni, aki elvisz bennünket. A hid az egyetlen ut, de az mar jarhatatlan. Ahol mi allunk mar nincs hely, egy-ket lepest tudok szabadon tenni.
Akkor elöbukkan a lezuhant ismerös. Nem ertem mit keres ott.
Fajlalja a fejet.
Azt hiszem örökre itt ragadunk.

A galeria a felsö emeleten van. Az also szinten sorban zsivalyognak az arusok. Csak etelt arulnak. Nehez a valasztas.
A soron levö, következö vendeg egy szokatlan halfajtat ker. Az arus erthetetlenül visszakerdez.
"Valoban ezt akarja? Majd tovabbi kerdeseket rak fel meglepettsegeben.
"Hölgy van a dologban?"
"Biztosan ismerik ezt a halfajtat?"
"Nem gondoltak meg magukat?"
A vevö atveszi az iranyitast. Harom halat vesz ki a fagyasztobol es elkezdi kibontogatni azokat.
Az arus csak amul, evek ota nem volt batorsaga senkinek ehhez a halhoz.

"Egy cigarettacsempesz manus probalja törleszteni nekem az adossagat, de keptelen összeszedni a penzt, igy cigarettaval akarja visszafizetni.
A mai arubol nem vihetek.
Nem is fogok. Nekem eleg egyszer mondani valamit!
A penzem negyedet visszakapom, ami 8000 Ft, plussz 4 doboz cigaretta.
A penzt zsebre vagom, a cigaretta nem erdekel, jobban kedvelem a dohanyt.
A csomaghoz mellekeltek egy level nyugtatot is. Abban a levelben harom fele pirula van volt.
Az egyik sarga, amelyet az ember maganak adagolhat otthon. Ez igen gyenge, atlagos nyugtato, fajdalomcsillapito volt.
A zöld pirulat csak haziorvos adhatta be.
A piros pirulat csak korhazakban alkalmaztak sürgös, sulyos esetekre.
Amint megkaptam a levelet a harom fajta pirulaval, rögtön beszurtam magamnak kettöt a pirosbol. Kesöbb megtudtam, ez az adag nagyon sok, legtöbb esetben halalos is lehet.
A közerzetem nem romlik.
A következö pillanatban magammal szemben allok es ijedten latom, hogy a szam kek szinü es teljesen elfeheredtem. Semmifele fajdalmat nem erzek.
Egy eletre börtönbe zarhatnam a maffiatagot, aki tartozik es akitöl a csomagot kaptam, hiszen minden lepeset, ügyet ismerem. Mindig tudom hol tartozkodik, hol szall meg. De nem teszem.
Elöbb-utobb ugy is a sitten fog rohadni, amilyen balfek."