A gyermek apja egy saman. Egeszen bizonyos.
Meg sosem fordult meg a fejemben, hogy tudassam vele, van egy gyermeke.
Nem erdekelne öt különösebben, azt hiszem.
Szinte nem is ismerem, de ha ra gondolok, erös köteleket es vonzalmat erzek.
Különleges ferfi.
A böre egeszen sötet es tükör sima.
Elmondhatatlan energia arad belöle.
Van benne valami ösi, akar a termeszetben.

Amint ezt kimondom, erthetetlenül allok magammal szemben.
Mintha elvesztettem volna a tudatom.
Azonnal a keresesere indulok.
Ö visszater es felszabadit.

Magas volt a beltér, sokaig nezegettem.
Egeszen bizonyosan regen festettek ki a szobat.
Pasztel szinek a mennyezeten. Mintha egy törtenetet lapozgatnek.
A levegö is eppen olyan, akar egy öreg könyv lapjainak illata.
Az egyik-masik sarokban hosszabb ideig megpihen a szemem.
Tudtam, hogy engem figyelsz a hatam mögül.
Egetett a tekinteted.
Aztan belesetaltal a latoterbe es felhivtad valamire a figyelmem.
Vegigszaladt a testemen az a kellemes meleg erzes, amitöl minden porcikam megnyugszik.
Talaltunk egy konnektort.
Megprobaltuk igy, de ugy jobb volt.
Az ör nem ertette, legyintett a szemevel.

Egy talalkozo volt megbeszelve a Duna part egyik pontjaban.
Te mar hamarabb odaertel. En ket masik emberrel erkeztem oda.
A Duna be volt fagyva. Ahogy mentem a folyo fele egy dombrol, lattam, hogy korcsolyazol, vagy csak ugy bohockodtal a jegen egy jatekpisztollyal.
Amikor leertem a folyohoz, betört a jeg alattad. Nem tudtal ujra kijönni, mert beragadtal a meg feltöretlen jeglapok ala. Akkor azonnal odarahantam es meg rajtam kivül talan ket ember.
Elkezdtük törni a jeget.
Minden egyes piallanat nagyon hosszunak tünt. Mar vagy 15 masodperce, hogy a viz alatt vagy.
Akkor a viz es a jeg atvaltozott földdé es meg gyorsabban el kezdtem asni. Hirtelen elöbukkant a pisztolyod. A többiek ram neztek es szomoru arccal lehunytak egy pillanatra a szemüket.
Azt ereztem akkor nincs tovabb, de közben tudtam, hogy ez nem törtenhet meg, igy astam tovabb.
Elöbukkant az arcod.
Egy egeszen csöppnyi baba voltal.
Az egesz lenyed át volt fagyva es feheres-kek foltok boritottak böröd.
Egyszer csak az orrod megmozdult, igy tudtam elsz es lelegzel.
Amilyen gyorsan csak tudtalak, kirantottalak a földböl es szaladtam meleg ruhakert, pokrocert. A parton sok ismerös csevereszett vagy csak ugy üldögelt a tüznel. Mindenkiröl leszedtem, amit csak rad tudtam csavarni, hogy kisse atmelegedj.
Par perc elteltevel a szined is megvaltozott es meg-meg jelent egy kis mosoly az arcodon.
Akkor sirva fakadtam es lerogytam a földre veled együtt.
Senki nem ertette, miert sirok es nem foglalkozott senki a törtentekkel. Mintha nem is lettek volna ott, nem is lattak volna semmit.

Belatni az egesz hegyet.
Ho feher.

Lehajolok es belemarkolok a puha hoba. Nem porlik, a kezemben egy kis alakot formal.
Gondolok egyet es elkezdem gyurni nagyobbra. Felveszek egy mareknyi havat, hozzatapasztom es gondosan eligazgatom, hogy szep kerek legyen.
Egy idö utan mar a földön kell görgetnem, olyan hatalmas lesz a tenyernyi alakzat.
Alig kell guritani, mert a hegy egyre inkabb lejt. Neha azert meg-megall, a kezdö löketet meg kell adni.

Mar nem is tudom atfogni, tul rövidek a kezeim a hatalmas feherseghez.
Aztan elindul.
Gurul le a az oriasi feher hegyen es közben felszedi az utjaba allo havat es magara tapasztja. Minel nagyobb lesz, a ho annal inkabb engedelmesen hozzarakodik, es a nyoma immaron egy szeles föld, s itt-ott füszall a földbe nyomkodva.
En rohanok utanna es közben orditok testvereimnek: "Vigyazzatatok! Vigyazzatok! Jön!"
Nem halljak, nem fordulnak meg.
Egyre gyorsabban futok es orditok, nehogy a golyo utjaba maradjanak: "Vigyazzatok! Vigyazz! Zsani! Zsofi! Vigyazz!

Akkor hirtelen nagyon megbanom az egeszet es mar kezdek is magamban mergelödni, miert voltam ilyen felelötlen? Hogy hagyhattam ezt a hatalmas tömeget az utjara egedni?
Meg egyszer orditok es a lanyok vegre megfordulnak. Azonnal felreallnak es mar orditanak is tovabb szüleinknek, akik meg lejjebb bandukolnak a hegyen. En meg alig latom öket, de amilyen gyorsan tudok, szaladok lefele.
Bar sokkal inkabb sielek. Szelsebesen sielek a labaimon.
Neha felbukkan egy kisebb-nagyobb talajresz, ahol a ho mar elolvadt es füszalak nyujtozkodnak az eg fele. Figyelmesen kikerülöm ezeket a helyeket, nem tudnék felettük atsiklani.
Aztan ott vannak meg a jeges korcsolyapalyak. Ezekböl is van par. Az ember hiaba tolja a lecet jobbra, hiaba balra, csak csuszik a hatalmas jegtömegen, nem tudja magat iranyitani. Ra van bizva a tükörsima keksegre.

Mar latom edesapamat, ahogy eszreveszi a hömpölygö oriast es azonnal utannaered.
Mar együtt követjük.
Neha edesapamon ragad a figyelmem, es arra gondolok, milyen ügyesen siel.
Ra ütöttem. Ez nem kerdes. Magam is meglepödöm, milyen gyorsan követem öket.

A golyo immaron hatalmas szoborfélére növekedett. Akar egy monstrum.
Valahogy szeretnek az utjaba allni es lelassitani, hatha megall, de olyan hatalmas, félek bajom esne.

Kerülöm jobbrol, kerülöm balrol, nem hagyhatom el semmikeppen.
Aztan lelassul es kezdi elvesziteni a formajat. Egyre kisebb lesz.

Mar alig hömpölyög.

Aztan egyszer csak megall.

Odasietek hozza es felehajolok.
Ket kis apro szempar nez ram a rideg hobol.
A karjaimba veszem es szoritom magamhoz.

Sosem tudnam elengedni, felelösseggel tartozom erte.

Az erzes nagyon is ismerös. A tehetetlenseg tetöfoka.
Rettenetesen mardos valami belülröl, ugy erzem szetszakadok. Legszivesebben fajdalmat okoznek, de csak a dühömet probalnam ezzel csillapitani, hiszen a tesi fajdalom fel sem merhetö ehhez.
Csillapithatnal fajdalmamon, de eszed agaban sincs. Mar nem jelent semmit szamodra a letezesem.
Pedig te vagy nekem a minden.
Eletrekeltettel valamit bennem.
Egy csodat.
Erzem, ahogyan mocorog. Meg kell töle valnom, de hogy is tehetnem?
Ket tabletta es megszülöd kifejletlenül, halva.
Hogy is dönthetnek erröl en? Hogy is tehetnem?
Te mar sehol sem vagy.
Magunkra maradtunk.

menedék

A tavolra fokuszalva probalok megszabadulni gyülöletes szemelyedtöl, de a ködtöl homalyba vesz az ut vege. Mar vagy 3 napja keresek egy kis helyet, ahol megpihenenhetek elöled, de mindig tudod, hova megyek.
A haz teteje kisse a fejünk fele rogyott, a vakolat mar lepergett a feher falakrol.
Nem fenyegetsz, egyszerüen a tudomasomra hozod: meg kell, hogy ölj.
A szemed sem fog közben megrebbenni. Nem fogod elvezni, teljesen közömbös leszel.
Egeszen furcsa erzes fog el, mert elmondhatatlan biztonsagot sugarzol magadbol, de ugyanakkor tudom, hogy felnem kene Töled.
A felelem jön, de sokkal inkabb a fajdalomtol.

Elöször csak vonzodast erzek. Az oriasi karjaid es a hatalmas tenyered, ami a kest markolassza. A nagy tested, akar egy fatörzs, menedeket nyujt.
A vonzodas felismerese nem tart sokaig, atvaltozik valamifele erzelemme.
Talan csak ragaszkodas.
Talan csak egyfajta biztonsagerzet.
Közelebb engedsz magadhoz, de azert meg is közömbös maradsz felem.
Megtürsz magad mellett, ami engem kielegit.

bús sarga

Az otthon megtelik emberekkel. Minden kedves lelek reszt vesz az összejövetelen.
Megpillantalak Teged.
Probalok teljesen közönbösen viselkedni es ugy tenni, mintha eszre sem vennelek, de azert igyekszem meg is mindig a közeledbe ferközni. Tudod, hogy ott vagyok, de köszönesre sem meltatsz. Meg csak nem is gyülölsz, meg csak felem sem nezel. Lathatoan jol erzed magad es elvegyülsz a tömegben. Mardos az irigyseg, hogy nelkülem is boldogulsz a veget nem erö boldogtalansagodban.