Belesétáltam a csapdaba.
Nem vagyok egyedül. Más nöket is fogva tart.
Nem igazan aggaszt a dolog, egyszerüen tudomasul veszem. Elrabolt, ezert nekem ott kell maradnom, majd lesz valahogy.

Veszelyes figura, de nem felek töle.
A magasban ugralok, csuszkalok meredek szalagokon, mintha merev deszkak lennenek. Magam is meglepödöm, hogy a magassag nem is zavar.
Minden felelemerzetem elszall, ez maga a szabadsag. A szalagok csak keringenek velem együtt. A melybe nem fogok zuhanni, ez egeszen bizonyos.
Valamifele hatalmas erö segit a magasban maradnom.
Egyre magabiztosabb vagyok. Felallok es kitarom a karomat.
Csodalatos erzes.

Hosszu idö telik el, mig tudatosul bennem es egyaltalan erdekelni kezd, hogy elraboltak.
Mar vagy harom napja itt lehetek.
Odakint varnak ram, s talalkozom van ma este.
Senki nem tud rolam semmit.

Kicsit ideges leszek, kedvem lenne ragyujtani.
A tag otthagyta az asztalon a sajat dohanyjat. Mire elhatarozom, hogy sodrok az öveböl, meghallom a lepteit.
Belemarkolok a dohanyba. Par filter is belepottyan a kezem ügyebe.
A papirt mar nincs idöm kivenni, igy megmarkolom az egeszet es felszaladok vele a szobamba a csigalepcsön.
Mar meg is bantam, eszre fogja venni.
Hallom, ahogy keresi a dohanyt, azutan elindul felfele a lepcsön. Nincs idöm gondolkodni, elebe indulok.
Mielött meglatnam, egy kisse flegman feledobok egy "sajnalom"-ot es visszadobom neki a pakkot.
Ö nem szol semmit. Hátat fordit es ott hagy.
Kisse megkönnyebbülök. Azt hiszem kedvel.

Ekkor meglatom a telefonom az asztalon. Nem is ertem, hogy nem vettem eszre eddig. Fel kene hivnom, biztosan aggodik. Nincs mas valasztasom.
Kicsörög.

A ferfi szol bele, azonnal felismerem a hangjat.
Mentegetözni kezdek. Csak le szeretnem mondani a talalkozom, semmi több.
Termeszetesen egy szavamat sem hiszi, pedig valoban csak ennyit akartam mondani. Nem akarok bajt. Elöbb-utobb ugy is megoldodnak a dolgok es kikerülök a fogsagabol.
Magamra maradtam.

Elhatarozom, hogy kijatszom.
Valahol egeszen biztos hibazott, en pedig meg fogom talalni ezt a pontot.A hivasaimat valoszinü atallitotta, igy elkezdem böngeszni a hivbeallitasaimat.
Az opciot megnyitva a telefon kinyilik, akar egy ekszer doboz.

Ket levagott macskalab, a vegei veresen. Mellette egy hegyes villaszerü fogo, amit ugyan csak szaradt ver borit.
Mindennek meg van a maga helye.
A kis szörös labak kenyelmesen fekszenek a melyedesben.

Hosszu idö utan ujra latlak.
Nyugalmat erzek es megfontoltsagot. Kellemesen lebeg körülöttünk minden.

A gyermeket csodalom. Sosem lattam meg nala szebbet. Nagy kerek szemeivel nez felem.
Megprobalom megszoptatni a kicsit, ami az elsö probalkozasra sikerül. Meglep es annal inkabb örülök neki.
Csodalatos erzes.

Most Teged nezlek. Megkerdem, meg szeretned-e fogni.
Talan ideje lenne behivni a többieket - valaszolod - akik kint varakoznak, hogy lassak a picit.
Kisse csalodottan, halk szoval felelek.
Maradjunk meg.

Rad varok.
Egy bolt bejaratanal allsz. A hatalmas nyitott ajtok eltakarnak.
Egy jo baratod is ott van Veled.
Eppen egy versnek sorait probalja felidezni, de csak egy-ket szot ismetelget.

Ezt a versed Töled hallottam valamikor.
Teged figyellek, amint lehajolsz es bekötöd mindket cipödet. Annyiszor lattam mar ezt a mozdulatot.
Most leszek csak elöször figyelmes arra, mennyire jol nezel ki. Mintha kicsereltek volna.
Edesanyadek par haztömbnyivel odebb laknak. Elmegyek felejük es beköszönök.
Az egesz csalad ott van. Kellemes erzes fog el, mikor ezeket az embereket meglatom, de meg is mindig azt erzem, semmi keresnivalom ott, igy hat el is köszönök gyorsan, mennem kell, mindjart jön a busz.
Edesanyad is kijön par masodperc mulva, bemegy a boltba testverevel.
Mikozben elindulok feletek, figyelmes leszek az utcan örjöngö ket kedves reszeg baratodra.
Mikor visszaerek hozzad, a reakciodat figyelem, de Te csak lehajtott fejjel, kapucniban könyökölsz a terdeden es a földet bamulod.
Otthon van a csaladod, nem kene beköszönni?
Razod a fejed, majd azt mondod, inkabb menjünk.
A ferfi fele fordulsz es elmondod mennyit jelentett Neked ez a par ora, amit együtt töltöttetek. Kisse meg is hatodsz, miközben ezt mondod es zavarodban tovabbra sem nezel a ferfira.
Eppen mikor felallsz, edesanyad is akkor lep ki a szomszedos boltbol.
Nem vesz rögtön eszre, de mikor megbizonyosodik, hogy Te vagy ott, odalep hozzank.
Rettenetesen szegyenlem magam, ra se merek nezni. Kellemetlenül erzem magam, hogy ök nem is tudnak arrol, hogy a fiuk itt van.
Azt hiszem edesanyad nem biztos abban, hogy jozan vagy.
Odalep hozzad, rateszi a kezet a bal karodra es azt mondja:
Hagy legyek inkabb en fiam a tamaszod!
Kisse haboz, majd par masodperc mulva felall földre sütött szemmel es elindul edesanyja iranyaban.
Ledermedek.
Rettenetesen faj, mardos valami belülröl. Ugy erzem szet szakadok.
Ütnek, vernek, orditanek, hogy "Ne menj, maradj meg!"
Az anya ram szegezi a szemet, de nem tudok fele nezni, tudom, hogy igaza van.
Probalkozom legyürni minden indulatomat, oriasi munka.
Meg percekig ott allok es probalok meggyürközni a csalodottsag erzesevel.

A gyermek apja egy saman. Egeszen bizonyos.
Meg sosem fordult meg a fejemben, hogy tudassam vele, van egy gyermeke.
Nem erdekelne öt különösebben, azt hiszem.
Szinte nem is ismerem, de ha ra gondolok, erös köteleket es vonzalmat erzek.
Különleges ferfi.
A böre egeszen sötet es tükör sima.
Elmondhatatlan energia arad belöle.
Van benne valami ösi, akar a termeszetben.

Amint ezt kimondom, erthetetlenül allok magammal szemben.
Mintha elvesztettem volna a tudatom.
Azonnal a keresesere indulok.
Ö visszater es felszabadit.

Magas volt a beltér, sokaig nezegettem.
Egeszen bizonyosan regen festettek ki a szobat.
Pasztel szinek a mennyezeten. Mintha egy törtenetet lapozgatnek.
A levegö is eppen olyan, akar egy öreg könyv lapjainak illata.
Az egyik-masik sarokban hosszabb ideig megpihen a szemem.
Tudtam, hogy engem figyelsz a hatam mögül.
Egetett a tekinteted.
Aztan belesetaltal a latoterbe es felhivtad valamire a figyelmem.
Vegigszaladt a testemen az a kellemes meleg erzes, amitöl minden porcikam megnyugszik.
Talaltunk egy konnektort.
Megprobaltuk igy, de ugy jobb volt.
Az ör nem ertette, legyintett a szemevel.

Egy talalkozo volt megbeszelve a Duna part egyik pontjaban.
Te mar hamarabb odaertel. En ket masik emberrel erkeztem oda.
A Duna be volt fagyva. Ahogy mentem a folyo fele egy dombrol, lattam, hogy korcsolyazol, vagy csak ugy bohockodtal a jegen egy jatekpisztollyal.
Amikor leertem a folyohoz, betört a jeg alattad. Nem tudtal ujra kijönni, mert beragadtal a meg feltöretlen jeglapok ala. Akkor azonnal odarahantam es meg rajtam kivül talan ket ember.
Elkezdtük törni a jeget.
Minden egyes piallanat nagyon hosszunak tünt. Mar vagy 15 masodperce, hogy a viz alatt vagy.
Akkor a viz es a jeg atvaltozott földdé es meg gyorsabban el kezdtem asni. Hirtelen elöbukkant a pisztolyod. A többiek ram neztek es szomoru arccal lehunytak egy pillanatra a szemüket.
Azt ereztem akkor nincs tovabb, de közben tudtam, hogy ez nem törtenhet meg, igy astam tovabb.
Elöbukkant az arcod.
Egy egeszen csöppnyi baba voltal.
Az egesz lenyed át volt fagyva es feheres-kek foltok boritottak böröd.
Egyszer csak az orrod megmozdult, igy tudtam elsz es lelegzel.
Amilyen gyorsan csak tudtalak, kirantottalak a földböl es szaladtam meleg ruhakert, pokrocert. A parton sok ismerös csevereszett vagy csak ugy üldögelt a tüznel. Mindenkiröl leszedtem, amit csak rad tudtam csavarni, hogy kisse atmelegedj.
Par perc elteltevel a szined is megvaltozott es meg-meg jelent egy kis mosoly az arcodon.
Akkor sirva fakadtam es lerogytam a földre veled együtt.
Senki nem ertette, miert sirok es nem foglalkozott senki a törtentekkel. Mintha nem is lettek volna ott, nem is lattak volna semmit.

Belatni az egesz hegyet.
Ho feher.

Lehajolok es belemarkolok a puha hoba. Nem porlik, a kezemben egy kis alakot formal.
Gondolok egyet es elkezdem gyurni nagyobbra. Felveszek egy mareknyi havat, hozzatapasztom es gondosan eligazgatom, hogy szep kerek legyen.
Egy idö utan mar a földön kell görgetnem, olyan hatalmas lesz a tenyernyi alakzat.
Alig kell guritani, mert a hegy egyre inkabb lejt. Neha azert meg-megall, a kezdö löketet meg kell adni.

Mar nem is tudom atfogni, tul rövidek a kezeim a hatalmas feherseghez.
Aztan elindul.
Gurul le a az oriasi feher hegyen es közben felszedi az utjaba allo havat es magara tapasztja. Minel nagyobb lesz, a ho annal inkabb engedelmesen hozzarakodik, es a nyoma immaron egy szeles föld, s itt-ott füszall a földbe nyomkodva.
En rohanok utanna es közben orditok testvereimnek: "Vigyazzatatok! Vigyazzatok! Jön!"
Nem halljak, nem fordulnak meg.
Egyre gyorsabban futok es orditok, nehogy a golyo utjaba maradjanak: "Vigyazzatok! Vigyazz! Zsani! Zsofi! Vigyazz!

Akkor hirtelen nagyon megbanom az egeszet es mar kezdek is magamban mergelödni, miert voltam ilyen felelötlen? Hogy hagyhattam ezt a hatalmas tömeget az utjara egedni?
Meg egyszer orditok es a lanyok vegre megfordulnak. Azonnal felreallnak es mar orditanak is tovabb szüleinknek, akik meg lejjebb bandukolnak a hegyen. En meg alig latom öket, de amilyen gyorsan tudok, szaladok lefele.
Bar sokkal inkabb sielek. Szelsebesen sielek a labaimon.
Neha felbukkan egy kisebb-nagyobb talajresz, ahol a ho mar elolvadt es füszalak nyujtozkodnak az eg fele. Figyelmesen kikerülöm ezeket a helyeket, nem tudnék felettük atsiklani.
Aztan ott vannak meg a jeges korcsolyapalyak. Ezekböl is van par. Az ember hiaba tolja a lecet jobbra, hiaba balra, csak csuszik a hatalmas jegtömegen, nem tudja magat iranyitani. Ra van bizva a tükörsima keksegre.

Mar latom edesapamat, ahogy eszreveszi a hömpölygö oriast es azonnal utannaered.
Mar együtt követjük.
Neha edesapamon ragad a figyelmem, es arra gondolok, milyen ügyesen siel.
Ra ütöttem. Ez nem kerdes. Magam is meglepödöm, milyen gyorsan követem öket.

A golyo immaron hatalmas szoborfélére növekedett. Akar egy monstrum.
Valahogy szeretnek az utjaba allni es lelassitani, hatha megall, de olyan hatalmas, félek bajom esne.

Kerülöm jobbrol, kerülöm balrol, nem hagyhatom el semmikeppen.
Aztan lelassul es kezdi elvesziteni a formajat. Egyre kisebb lesz.

Mar alig hömpölyög.

Aztan egyszer csak megall.

Odasietek hozza es felehajolok.
Ket kis apro szempar nez ram a rideg hobol.
A karjaimba veszem es szoritom magamhoz.

Sosem tudnam elengedni, felelösseggel tartozom erte.